Éljen a héthónapos Mimi-nagylány, aki már szinte mászik! Legalábbis
négykézlábra semmi perc alatt felpattan, és onnan vetődéssel halad
előre, és ezt cifrázza némi kúszással és gurulással. Így vagy úgy, de
mindig célba ér :) A csütörtöki mérésen 6,04 kg és 67 cm volt, ismét egy
picit a héthónapos Lica fölött.
Evés terén intenzíven szoktatjuk a kanalas ételekhez, napi háromszor
kap szopi előtt, de ritkán fogy komoly mennyiség, a zöldségek továbbra
is feketelistán, a nagy eredmény, hogy egyfajta gyümölcsös-húsos
bébiételt megeszik, így legalább annyi kicsit fajsúlyosabb étel bejut.
Néha a tejpépet is megeszi már (fele gyümölccsel vagy 30 grammot), és
fog nélkül is egész jól nyammogja a babakekszet (ma azt hittem, megevett
egy felet, aztán a következő pelenkázásnál a body-ja hátuljában meg a
pelusban találtam a darabjait, nem értettem, miért sírt már egy órája:
biztos nyomták a morzsák). Vizet kis mennyiségben, de egész lelkesen
iszik pohárból.
Az alvása kaotikus, mint a korábbi bejegyzésekből kiderült, bár az
éjszakák a nyaralás után normalizálódtak, de azért így nagyon gyakran
kel hajnalban frissen és harcra készen.
Egyre több mindenen kacag, de azért az a jellemzőbb, hogy sokkal
gyakrabban mosolyog, mint Lica ekkora korában, de kevesebb a szélsőséges
kacagásroham, mint Licának volt. De a nővére többnyire meg tudja
nevettetni, imádják egymást, én meg imádom őket ezért! A háromnapos
gyáli tartózkodás során is csak Mimit emlegette néha Lica, hogy hol van,
mi nem nagyon hiányoztunk.
És egy morbid szöveg Apának a család mai újraegyesülése után: "Ha nem
lesz lábad, akkor nem fogsz tudni járni. Akkor Szusz leszel"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése