Flóri jött ma látogatóba, és szegény már biztos most unja, de
alighanem most már mindig pogácsát kell ennie nálunk. Legutóbb azt
sütöttünk Licával, és most még tegnap megkérdeztem tőle, most mit
csináljunk holnap a Flórinak, mire ő: "Pogácsát! Süti-süti pogácsát,
Anyának, Apának, és a pici Licának! Meg a Flórinak meg a pici Licának!
Érted? Hogy a pici Licának is jut majd egy darab?" Anya: "Ne csináljunk
neki inkább valami husit?" Lica: "Neeem! Pogácsát! Olyan pogácsaszerűre
gondoltam. Nem husiszerűre, hanem pogácsaszerűre gondolok. Amit múltkor
csináltunk. Ha mindet megesszük, csinálunk egy másik adagot!" Így aztán
pogácsa lett, bár a jó részét szegény Flórinak kellett megcsinálnia
Licával, annyira nem haladtunk vele egész nap, szép kis vendéglátók
vagyunk. És aztán ki vetette magát rá leglelkesebben a kész pogira? Hát a
Mimi! Sok nem jutott a pocakjába (remélem), de lelkesen csócsálta. Úgy
érzem, ha végre lesz foga, és olyan korba lép, amikor már kevésbé
bélyegeznek meg felelőtlen, egész életre allergiát okozónak attól, hogy
felnőttesebb kajákat eszik, kevésbé lesz gondunk az étkezésével, mint
most (vasárnap egy kis darab jóféle kolbászszaftos rakottkrumpli darabot
is nagy élvezettel fogadott, ma pedig - meg lehet kövezni - kapott egy
kicsit Lica krémtúrójából, hát most láttam először az evés igazi
gyönyörét az arcán)
Még egy majdnem idevágó téma: Licát folyton tanítjuk, hogy ne hagyjon
Mimi közelében pici tárgyakat, le ne nyelje. Erre ma így szónokolt
Mimihez: "Kígyót nem eszünk, mert az nagyon kicsi! Attól könnyen
megfulladsz. Mondjuk inkább a medvét!" :)
És még egy figyelmeztetés Zínek, mire ügyeljen, ha legközelebb nálunk
jár, az alábbi párbeszédbe bújtatva: "Adtál Miminek egy csavarhúzót? De
aranyos tesója van a Miminek! És a Licának aranyos tesója van?" "Igen!"
"És az Anyának ki a tesója?" "A Zí!" "És ő is aranyos?" "Hááát... ha
nem veszi el a Licától a dolgokat!" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése