2011. augusztus 24.

Ez egy vidám bejegyzésnek volt szánva... Az is lett volna, ha Lica nem két és fél órája kezelhetetlen ördög, és ebből az utolsó egy órát nem falrengető üvöltéssel tölti, és még nincs vége... A legjobban Emót sajnálom, aki azt mondogatja, hogy na most igazán nem cserélné el a munkát a gyereknevelésre, de nincs igaza: napközben szinte semmi gond nincs, ellenben estére, mikor ő hazaér, jön a rémes szófogadatlanság (ma a szülők képébe röhögéssel tetézve), a hiszti és persze a vele járó bepisilés, amiből ma megháromszoroztuk a napi egyes átlagot (ebből az első nem hisztiből adódó volt, hanem az új trambulinba belefeledkezés okozta - vagy csak a territóriumát jelölte meg, mint a kutyák? :)), a másik kettő persze hiszti miatt Apának... Ráadásul szegény, amikor hazajött, az fogadta, hogy a szomszéd kislány, aki épp nálunk volt trambulinozni, sírva fakadt, mikor meglátta :(

De amikor Lica magához tér, teljesen tisztában van mindennel, ami történt, hogy mit csinált rosszul, és hogy kellett volna, de persze legközelebb ez nem segít. És a vihar elvonultával még aljas trükkjei is vannak: például ha máshogy nem sikerül meglágyítani a szívünket, úgy hozza a kívánt mesekönyvet, hogy azt kéri, Miminek olvassunk belőle, vagy egyszerűen elkezd Miminek olyan cukiságokat mondani, amitől nem lehet nem kiengesztelődni.

Na, itt a panaszkodás vége (úgy hallom, lassan a hisztinek is), jöjjön, hogy miről akartam volna eredetileg írni:

Először is Mimi-dicséret, hogy milyen ügyes lány továbbra is, kissé túl ügyes is, lassan ő is a felállással, illetve a kapaszkodás nélküli térdeléssel próbálkozik, aminek persze többnyire nagy koppanás a vége. Ma azzal döbbentett meg, hogy amíg a medencét töltöttem, és bementem egy újabb vödör vízért, arra jöttem vissza, hogy félig már bent van a medencében, leküzdve a kb. másfél méter távolságot és a medence falát.

A következő fejezet pedig egy újabb csokorra való Lica-mondás:

Ennyit a büntetés értelméről: "Miért ütöttél a Mimi fejére?" "Mert büntibe akartam menni!"

Két udvarias gyerek ha találkozik: Marci és Lica koccintanak. Marci: "Egészségedre!" Lica: "De hát nem is tüsszentettem!"

Mai ebéd finomfőzelék volt, Mimi ette belőle szokás szerint a szószt, de Lica addig erősködött, mire egy darab répát is adtunk neki, amit, csodák-csodája, meg is evett. Lica nagy élettapasztalattal a háta mögött megjegyzi: "Ha a Mama adja, akkor nem fogja megenni!"

Monológ: "Hogyha megiszom a vizet, akkor jár kakaó. Ha nem iszom meg, akkor nem jár kakaó. Ha nem túl szépen iszok, akkor nem jár kakaó. Ha kiöntöm a vizet, akkor sem jár kakaó. Ha a kakaót is kiöntöm, akkor kakaós leszek, és meg kell mosdatni a Licát. Ez a terv! Ez nem túl szép terv"