Mimus súlya 6510 gramm, hossza 71 cm
Fogak száma: 4
Evés: Nem sokat fejlődött... Főzelékes bébiételek
kizárva, a felnőtteknek szóló dolgokból csipeget egy kicsit, gyümölcs
úgy-ahogy, nasik (krémtúró, tejbegríz-szerű bébiétel, stb) jöhetnek, de
főleg szopi napi háromszor. Az étkezési kultúrá(latlanságá)ról meg jobb
nem is beszélni: mindent ledob az asztalról (azt mondják, hagyni kell,
mert ezzel csak kísérletezik, de akkor elég lassú felfogású a gyermek,
mert jó régóta tartanak a kísérletei), pedig érdekelné az önálló evés
nagyon is, néha sikerül is kicsit kanalaznia, de nem nagyon tudom hagyni
kibontakozni, annyira dobál, inkább etetem én, és maximum a darabos
dolgokat teszem le elé. Ugyanez a baj a pohárból ivással, folyton csak a
szívószálasból kap, mert a rendes poharat nem adhatom a kezébe, nem
tenne jót a parafa padlónak. Pedig Lica ilyenkor már egész jól haladt
ilyen téren. És a dobálást mostanában már megfejeli azzal, hogy leveszi
az előkét, még a kényszerzubbony-jellegűt is, és akármilyen szorosan
kötjük be, kibújik és feláll az etetőszékben, majd mászik az asztalra
(szabadulóművész lesz, ha nagy lesz). Eddig ebéd közben még be tudtam
készíteni a hozzávalókat a kenyérsütőbe, el tudtam mosogatni, most már
szinte enni sem tudok mellette.
Alvás: Hát ez sem fényes... Szerencsére a hajnali
5-ös kelés elmúlt, néha 7-ig is aludtunk, máskor meg visszatért a
szokásos 6-fél 7 közti keléshez, de vannak éjszakai ébredések is, a
mélypont tegnapelőtt következett be, mikor Lica sírása felébresztette
negyed 2-kor, és akkor úgy gondolta, ennyi elég is volt, végül 3/4 5-kor
aludt vissza, kelt rendesen 7-kor, és napközben sem látszott meg rajta a
3 és fél óra kiesés. Nappal többnyire továbbra is fél óra délelőtt, és
bő másfél délután. Licát két óra délutáni alvás után meg reggel alig
lehet kivakarni az ágyból, pedig Mimi kevesebbet alszik nála, és mindig
frissen ébred.
Fejlődés: A kapaszkodás nélküli felállás és
álldogálás már rutinszerű, közben tapsolja magát. De a doki szerint
befelé fordul a bokája állás közben, így kaptunk beutalót az
ortopédiára, hogy majd valamivel „kifeszegetik”, jól hangzik :( Profin
integet, már mindig felismeri, mikor helyénvaló a dolog. A lépcsőn már
lefelé is nagyon ügyes, így már nem aggódom annyira, ha odaszabadul. Már
pár szón látszik, hogy megérti (szájat, orrot, fület néha megmutatja
rajtam, de lehet, hogy csak véletlen; ha elhangzik, hogy „éljen”, rögtön
csápolni kezd), néhányat meg úgy tűnik, mint ha mondana is, ráadásul
értelemszerűen (hamm, nem, vau, nyau), de megintcsak lehet, hogy az
elfogult anyai fül... Felfűzi a korongtoronyra a korongokat, a
formabedobónál néha már a négyzet is megy, ügyesen labdázik. Öltözködni
utál, szaladhatok utána végig a házban a ruhákkal, de annyiban
együttműködik, hogy az épp szükséges kezéből átteszi a benne levő dolgot
a másikba. Végre utánoz, az étkezések kevésbé rémes pillanatai
általában azzal telnek, hogy az igen-nem fejmozdulatait utánozzák
egymásról Licával (vagy Apával). Sőt, Apát utánozva még egy puszit is
kaptam már tőle!
A Mimi-regény után legyen egy kis Licás fejezet is:
Ő már tudja az egész ABC-t, egészen pontosan a nagy és ékezet nélküli
betűket.Sőt, már írni is próbálja, leginkább az A-t, de mindig H lesz
belőle. Viszont egyre jobban rajzol, meg a pötyiből is rakosgat már ki
dolgokat, ami a legjobban tetszett, mikor közölte, hogy a műve egy
kukac, ami bemászik az almába, aztán elfordította, és rácsodálkozott,
hogy úgy meg egy virág.
Csak ragad rá egy kis udvariasság is, mostanában
gyakran megköszön dolgokat. Viszont az idegenekkel szembeni antiszoc
magatartása csúcsra hágott a minap az orvoslátogatásnál, jobb lett
volna, ha most is csupán meg sem szólal és szopizza az ujját. Ehelyett,
mikor őt akarta megvizsgálni a doktornéni (mert csúnyán köhög), amit
előtte megbeszéltünk, el is játszottunk otthon, üvölteni kezdett, hogy
„Nem akarom!”, bemászott a pelenkázók alá, hogy hason csúszva kellett
kihúznom, aztán hárman fogtuk le, hogy a doktornéni meghallgathassa meg
benézzen a torkába, és a nagy hiszti közben még be is pisilt. Szerencse,
hogy direkt utolsónak mentünk, meg ne fertőzzön senkit, így kevés
tanúja volt a mérhetetlenül cikis jelenetnek.
És két szöveg még:
Kitalálóst játszottunk foglalkozásokkal, persze nem
túl magas szinten, kb. így: „Ki az, aki a buszt vezeti?” „A buszvezető”
Miután végigmentünk még a villamos- és metróvezetőn is, mondtam neki,
hogy most trükkös kérdés jön: „Ki vezeti a repülőt?” „A repülővezető”
„Nem, őt úgy hívjuk, hogy pilóta” Mire Lica felháborodottan: „Ez nem
trükkös volt, hanem nehéz!”
Lica egy hengert próbált rátukmálni Mimire, de ő nagyon nem akarta elvenni. Lica-kommentár: „Szerinte ciki ez a henger”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése