Hétfőn végre gyógyultak nyilvánítottam a családot, így végre kimozdulhattuk játszóházba (igaz, Mimi odafelé az autóban kihányta az uzsit, így elég kínosra sikerült az egész, és még az imádott fagyiskocsijuk sem volt már meg, mondván, hogy az nem téli játék), aztán kezdetét veszik a télapós és egyéb év végi bulik, úgyhogy idén már nem engedhetünk meg magunknak még egy betegeskedős korszakot. Pedig egy előnye volt... Mimi ugyanis addig aludt éjszaka, amíg beteg volt: az első két éjjeltől eltekintve, amikor az orrát kellett szívni, egy héten át nem riadt fel az éjszaka közepén, és reggel is csak akkor kezdett mozgolódni, amikor mi. Úgyhogy a normálissal ellentétben mi akkor pihenünk, amikor beteg a gyerek... De most, hogy meggyógyult, kezdődtek újra az éjszakai bulik, kivétel nélkül minden éjjel és hajnalban. És még legyen is lelkiismeretfurdalásom, ha egy átaludt éjszakára vágyom, mert mint ha azt kívánnám, legyen beteg a gyerkőc...
Hogy dicsérjük is nemalvó kisasszonyt: nagy meglepetésünkre gyönyörűen és boldogan dugdossa a táblába a pötyiket, amiről pár hónapja még Lica kapcsán is elgondolkodtam, hogy való-e már neki. Úgy látszik, egy nagytesó mellett a saját korosztályának való játékok teljesen esélytelenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése