A karácsonyi ajándékkörkép folytatódik (gyorsan, még mielőtt bele kell kezdenünk a szülinapi ajándékok ismertetésébe):
Annak jegyében, hogy mindegyiknek a másik ajándéka kell, Mimi újabban bele van szeretve Lica pumpás béka játékába is. Ez elvileg egy társasjáték, de az már kezdetben látszott, hogy a szabályok nem érdekesek benne, egyedül a központi elem, ami egy vízililiomon csücsülő habszivacs béka, amit egy pumpa lenyomásával fel lehet röptetni. Mimi eleinte igencsak fél ettől a jelenségtől, de mára már ott tartunk, hogy ő követeli, hogy szedjük ki a dobozból, aztán pumpálhatjuk meg rakosgathatjuk vissza a békát Licával felváltva napestig. Eleinte percekig gyanakodva figyelte a pumpát nyomogató lábakat, valami gyanús volt neki, hogy ennek köze lehet a békához, de mostanra világosan látja az összefüggést, úgyhogy sorra mutogat a békára, hogy rakjuk fel, és a pumpára, hogy nyomjuk le.
Lica kedvenc ajándékai mind Bogyó és Babócásak: két új könyv, amiket már lassan rongyosra olvasunk, és visszasírjuk a régi szivárványosat, pedig már azt is nagyon untuk, meg két újraragasztható matricás képecske, ez végre neki is egy olyan dolog, amivel jól elvan egyedül is. És Apa ajándékával, a Csontival is megtanult már játszani!
Tegnap sor került az első olyan sétánkra, ahová Mimi is saját lábán indult. (Na jó, Emó már volt velük kint babakocsi nélkül, lett is egy szép seb a lányzó orrán ennek folyományaként, de nekem ez volt az első) Egész sokat gyalogolt, bár a nehezebb terepen azért felvettem, lelkesen integetett a vonatoknak, amiket megnéztünk, élvezettel túrta a saras földet és aztán dugta a szájába az ujját (egy fokkal még mindig jobb, mint amikor a wc-be kotort bele egy Lica-produkció után a kis kíváncsi). Az idill egészen addig tartott, míg össze nem vesztek azon, ki menjen a kismotorral. Akárcsak a bevásárlókocsi-tologatással kapcsolatban: nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk ide...
Mimuson egyre jobban látszik, hogy mindent megért, de azért azon elcsodálkoztam, amikor ma mondtam nekik, hogy mindjárt szólunk Malvinnak, hogy takarítson ki (ha még nem írtam volna: a robotporszívóról van szó), mire Mimi spurizott a lépcsőrácshoz, mikor meg kinyitottam, akkor a szobájába, és már ott is termett Malvinnál, követelve, hogy kapcsoljuk be. (Egyébként Malvint saját tulajdonának tekinti, nyilván mert az ő szobájában van: mikor egyszer csak a töltő volt ott, felháborodva mutogatott rá, és kereste körben a szobában Malvint).
Nem csak megért már Mimi, hanem beszél is, bár többnyire csak egy szót (ha a nyamm-nyammot nem számoljuk): Labda! Sokszor csak "da", de néha egész felismerhetően kimondja a teljes szót. Nem ám "apa" vagy "anya", az eszébe sem jut...
Na de nem kéne többet írnom erről, miket tud a csajszi, mert nem lesz mit írnom az egyéves státuszban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése