2012. január 22.

(Gyanús volt, hogy Flóri leszúrt, milyen régen írtam utoljára, hát ez valamiért nem került fel, most itt van utólag.)

Az aggodalmaskodók megnyugtatására: Licának kutya baja, és mivel Mimi azóta vagy három véres balesetet produkált, mi az ominózus esetet már szinte el is felejtettük, maximum a kimoshatatlannak tűnő módon összehányt vadiúj fürdőszobaszőnyeg emlékeztet rá.

Mimusunk az állandó elesésektől eltekintve nagyon fejlődik mostanában. Már néha-néha felcsillan a remény, hogy valaha elsajátítja a testrészeket, néha már van pár találat, ami többnek tűnik véletlennél. De ami még boldogabbá tesz, hogy próbálkozik már az értelmesebb hangadással. Azért örülök e téren minden apróságnak, mert ebben egyik csajszi sem volt túl gyors (bár aztán Lica elég viharos sebességgel hozta be kortársait, de abban a bölcsi is segített). Az eddigi "nem", "nyamm-nyamm", "labda", "vau-vau"-n kívül van "i-ge" (=igen), "miau", néha "anya", a cicára is mond valamit (már kiszúrja a legtöbb oldalon a Böngészőben, szóval a könyvnézés is erősen fejlődik), csak azt nehéz fonetikusan visszaadni (meg biztos több is, de most ezek jutnak eszembe). De az a leglátványosabb, hogy már próbálja szépen utánozni az általunk mondott szavakat, például ami általában sikerül: a papagájra "papa", a brumm-brummra, "bumm-bumm"... És tényleg rengeteg mindent megért és sok mindent végre is hajt, Emó ma például szépen megtornásztatta, mert a "guggol-feláll" utasításokat nagyon engedelmesen követte.

Lica elkezdte Mimire mondogatni, hogy "odvas Mimi". Nem értettük, honnan szedte ezt az odvast (és pláne miért odvas a Mimi, ezt még a rejtély első felének megoldása után sem értjük), magyaráztunk neki az odvas fáról, aztán a megvilágosodás akkor jött el, amikor erre rávágta: "meg az odvas farkas!" :)

Lica: "Apa, mit csinálsz?"

Emó: "Lejárt a személyim, és időpontot foglalok, hogy csináltassak újat"

Lica ellenérve: "De az is le fog járni!"