2012. március 28.

Licának ilyen ebédhez illő témái vannak mostanság, és ilyen komolyan értekezik róla:

„Anya, a kutyusok hova kakilnak?”

„Sokszor sajnos a járdára. Azt a gazdájuknak föl kellene szedni”

„De nem mindenki szedi fel. Van, aki felszedi, de valaki nem. Az nagyon csúnya dolog!”

„Igen, mert mi abba könnyen beleléphetünk, és koszos lesz a cipőnk”

„Én nem lépek bele, vigyázok és kikerülöm. Hogy ne legyen koszos a cipőm, mert akkor azt Anyának ki kell mosni a mosógépben (??), és az nagyon unalmas” (neki vagy nekem? :)) „De a Mama nem szokta kikerülni!”

„A Mama belelép a kutyakakiba?”

„Igen, és aztán lemossa a pocsolyában!” (Na, ezt tanulják a lányok, amikor nem vagyok otthon :))

Ha már szalonképtelen kaki-téma, akkor itt az alkalom, hogy elmeséljem, hogy Mimi volt már, hogy mutogatott, hogy pelus kell kakilás után. Ha meg Lica szól, hogy neki kell pisilni, rögtön mutogat a wc-re, volt, hogy már a fellépőt is feltette neki. Lehet, hogy ha tudna beszélni, és mindig értenénk, mit akar, már rég szobatiszta lenne :) De az biztos, hogy sokkal jobb esélyei vannak a koncepciót elsajátítani,  úgyhogy optimista vagyok a kevésbé szerencsés születési dátum ellenére (már pont rossz idő lesz, mire abba a korba jutna).

Végül egy örömhír, hogy milyen szuper ez a tavaszi óraállítás: azóta még egyszer sem kelt Mimi 7 előtt, pedig ugyanakkor fekszik. Úgyhogy az egyszer elvesztett órát mi minden egyes nap visszanyerjük :)

2012. március 24-25.

Egy hétvége Marciék jegyében. Hát ha már Marci állítólag minden nap Licáról álmodik, és csakis Licát akarja meghívni a születésnapjára, akkor ideje is volt egy ilyennek.

Szombaton vasútmodell-kiállításon kezdtünk, aztán ebéd után persze nemalvás a nagyok részéről (óraállítás előtt különösen rossz taktikának tűnik...), a délutáni kerti buli után meg, ha már úgyis rábeszéltük Beniéket, hogy sokkal jobb nekik a kertünket ásni másnap, mint korán kelve túrázni menni (nem is kellett őket nagyon győzködni), arra jutottunk, hogy arra a kis időre Marcinak kár hazamennie, úgyhogy nálunk aludt. Nem is volt olyan vészes ahhoz képest, hogy három gyerek, bár a vacsoránál egyszerre kielégíteni minden igényt azért kihívást jelentett, na meg az altatás is, mert Marcinak "mindig ki akartak nyílni a szemei" (vagy a bugyirózsaszín Lica-pizsama zavarta, amit jobb híján ráadtunk? :)). Végül már azt kérte, hogy Emó kísérje haza őt, majd ő mutatja az utat :) Aztán végül csak elaludt, és szegény kelhetett a Mimi-pacsirtára hajnalok hajnalán. Bár megállapítottuk, hogy mekkora csoda történt, Mimus fél 8-ig is hajlandó volt aludni.. Kár, hogy az új időszámítás szerint...

Aztán jött csak a neheze, egész napos fűültetés és fatuskó kiásás, amiből mindenki kivette a részét, még a gyerekek is buzgón ástak, gereblyéztek és gilisztát gyűjtöttek, miközben a felnőttek például bútorlapból szerelt sílécekkel a lábukon tapicskolták golfpályává a talajt. Volt mit lemosni magunkról utána... Aztán holnap végre hétköznap jön, ki lehet pihenni a fáradalmakat! :)

2012. március 21.

Most már hivatalos, hogy Mimus bölcsis lesz szeptembertől, megkaptuk az értesítést, hogy felvették! Licával meg három hét múlva már ovis nyílt napra megyünk, elképesztő, hogy már itt tartunk...

2012. március 16.

A nagyszülőknél töltött másfél nap alatt Mimi egészen nagygyerekké cseperedett. Nagyobb lett a hasa :), a haja, lett négy új foga... Emó szerint a tavaszi öltözék is közrejátszik, attól is nagylányosabb, de nem csak erről van szó. Mintha a mókákban is sokkal tudatosabban venne már részt, úgyhogy talán végre belenő abba a korba, akivel igazán tudok játszani. Bár úgy tűnik, végre beköszöntött a tavasz, ma is az egész napot kint töltöttük, így egyre kevésbé lesz gond a "mit játsszunk?" kérdés. Kkülönösen mert Mimi szenvedélyes kintlevő (nem tudom, ez mennyiben függ össze azzal, hogy szenvedélyes lábbeli-imádó is, és ugye a cipő meg a kintlét együttjár). Sajnos Lica viszont nem annyira szeret kint lenni, így már többször előfordult, hogy ő egyedül bent maradt (az első ilyen alkalommal Mimi hívta fel a figyelmemet, hogy ott dörömböl a teraszajtón, mert már ügyesen egyedül elintézte a kakilást, csak arra várt, hogy megtöröljem a popóját).

Visszatérve a nagy Mimire, van azért visszafejlődés is. Ez nem a nagyszülős nap eredménye, hanem már 1-2 hetes jelenség: a konzisztens igen-nem feleletek felborultak, egyre többször mond nemet, miközben igent gondol, aztán fel van háborodva, hogy nem csináljuk, amit szeretne. Egy biztos igen-pont van: ha énekelek-mondókázok neki valamit, akkor már meg sem várja, hogy megkérdezzem, hogy "Még egyszer?", hanem rögtön mondja, hogy "Igen!"

Lica is elismeri már, hogy nagyobb lett Mimi: a nevét gyakran szokta jelzőként használni a kicsi szinonimájaként, például ha találkozunk egy pici kutyával, akkor az Mimi-kutya. De most már ha egy igazán pici eb jön szembe, akkor az már "Vencel-kutya".

Mai utolsó témaként egy receptötlet kisgyerekeseknek. Nem nyújt gasztronómiai csúcsélményt, de minden más szempontból zseniális (mondhatom, mert nem az én ötletem). A neve: kukacos virsli. Karikázzunk fel 1-2 virslit, a gyerkőcök segítségével dugdossunk keresztül minden karikán néhány szál spagettit, majd főzzük meg! Igen bizarr látvány lesz, mire megpuhulnak a tészták! Csinálni is mókás, meg enni is: Lica azt élvezte, hogy ő a nagy kukacevő és lógnak a kukacok a szájából, Mimi még nem fogta fel a vicces oldalát, de a kis babrálni szerető ujjaival élvezettel húzogatta ki a tésztákat a virsliből.

2012. március 15.

Bár Lica hónapfordulóiról mér nem szoktunk megemlékezni, de most kivételesen 34. hónapja alkalmából álljon itt róla egy kis összeállítás az elmúlt időszak emlékezetes pillanataiból:

Amióta Kati mama van velük, Lica egyik fő várakozása ez: "Majd ha jön a Mama, rondát fogok festeni!" Merthogy valaha régen nem nyerte el egyik festményének színvilága Mama tetszését, és megjegyezte, hogy "Fú de ronda!" Lica ennek annyira megörült, hogy azóta erre hajt :)

A kis művésznő a festésen kívül nagyon rákapott a színezés ízére, válogatás nélkül mindent színez. Persze sajnos filctollal, amihez Mimi is örömmel csatlakozik, aminek a padló, a ruhák és a gyerekek is bőven viselik a nyomait. Lica a feladatos füzeteiben nem csak a képeket, hanem a szöveget is kiszínezi, így van, hogy már azt sem tudom elolvasni neki, mi is a feladat, mert már nem látszik.

Másik, jobban kedvemre való hobbi a Mimivel való beszélgetés. Egy tipikus párbeszéd így zajlik:

"Mimi, mondd, hogy vauvau!"

"Vauvau!"

"Mimi, mondd, hogy miaú!"

"Miaú!"

De ilyeneket is szokott kérdezni, hogy: "Mimi, miért sírtál? Elmeséled?" (szülőktől való szó szerinti idézet, csak épp neki szokott szólni) De sajnos ezekre még nem kap választ.

Lica nagy pudingrajongó, uzsonnára általában azt kér. Mikor épp előadtam valami hosszas győzködést, hogy mi más egészségesebbet lehetne enni, türelmesen végighallgatott, majd közölte: "Van egy ötletem, mit ehetnénk még! Pudingot!"

Lica tanulmányozza a háztartási kekszet, majd megkérdezi: "Anya, a lyukakat is megehetem?"

Milyen az, amikor az ember 3 éves lánya spontán, magának azt énekelgeti, hogy "Jöjj, Oroszország, vodka világa..."? (Vagy milyen az apja?)

2012. március 13.

Mimi új tudománya: Megtanulta az "Én kis kertet kerteltem" kezdetű játékot! Énekelni azért nekem (vagy Licának) kell, de szépen elmutogatja az épp kéznél levő kézzel, és a végén a "Hú!"-t ő mondja nagy átéléssel.

2012. március 8.

Mimi 14 hónapos státusz:

Súly: 7610 gramm

Fogak száma: 6

Ruhaméret: 74

Evés: Egész jó! Továbbra is a rizs a kedvenc meg a csemegeuborka (és a nasik), de nincs nagyon olyan, amit kifejezetten ne enne meg, kivéve a kenyérre kenhető nem édes dolgok (vaj, sajtkrém, májkrém - de a lekvár meg a mogyorókrém jöhet) és a sajt

Alvás: nincs sok változás, nagyjából átaludt éjszakák korai keléssel, bár néha a fektetéssel is gond van, pedig igazán nem kényszerítjük korán ágyba (9-kor mennek aludni). A délutáni fektetéssel is sokszor meg kell küzdeni, de aztán szinte mindig alszik közel két órát.

Fejlődés: hát apát még mindig nem mond... De amióta Kati mama van velük, elég stabilan mondja a mamát. Új még az "alma", de nagyjából ennyi. Beszédének 90%-át az "anya", "vauvau" és "miaú" szavak teszik ki, továbbá minden nap elmeséli a Mimi-féle viccet (baba-baba-hahahaha) :) 

Játék: végre igazi könyvolvasó ő is, szépen megmutat már dolgokat, múltkor például, mint a porszívók nagy rajongója, örömmel fedezett fel a Böngészőben egy porszívót, ami eddig nekünk sem tűnt fel. Nagyon ügyesen labdázik, főleg rúgja. Imád filctollal rajzolni, továbbra is slágerek a mágneses horgászjátékok, a csúszda, valamint a matrjoska-babák. Imád hintázni a játszótéren, már egy picit hajtja is magát, pedig még Lica sem...

Egyebek:

A munkáséletről alkotott benyomásaim nem változtak, továbbra is hajszának tűnik az egész. Ahhoz képest, hogy eddig azon problémáztam, hogy mit játsszak a gyerekekkel, most már játszanék, csak nincs mikor. És nem tudom, hogy összefügg-e, meg két nap alatt csak nem alakul ki komoly személyiségtorzulás attól, hogy a szívtelen anyjuk otthagyja őket, de mintha megváltoztak volna, és nem előnyükre: Lica az eddigieknél is sokszorosan szófogadatlanabb, néha teljesen kezelhetetlen a helyzet emiatt, Mimi pedig elég hisztis-nyűgös. Szóval nem az idilli, békés kikötő vár otthon... Így hát két munkanap elteltével is nagyon ki vagyok már éhezve a hétvégére!

Mimiről Licához hasonlóan megállapították, hogy ekcémára hajlamos, a lábfejei elég brutálisan néznek ki. Olyannyira, hogy a gyerekorvos haladéktalanul küldött át a bőrgyógyászhoz (ez negyed 1-kor, két éhes és álmos gyerekkel meg 15 várakozóval előttünk nem túl mókás). Kaptunk krémeket, két hét múlva kontroll (más sem fér bele egy dolgozó anya életébe).

Meséltem nemrég az angyalian fagyit evő Licáról. Nos, továbbra is szépen befejezi a megállapított kanálszám után, csak a szám növekszik folyamatosan: másnap már 6 volt 5 helyett, aztán 8...

2012. március 6.

Az első munkanap tapasztalatai:

- Persze mikor máskor, mint az első éles napon hisztizze végig Lica az egész reggelt? Mimi pedig, aki máskor a legkisebb neszre is felébred, erre az üvöltésre vígan húzta a lóbőrt, amikor pedig már kelni kellett volna. Így aztán mire Kati mama megérkezett, szinte az egész család pizsamában volt még.

- Napközben szinte egész nap a levegőn voltak, erre én nem voltam sose képes, úgyhogy köszi, Kati mama! Remélem, Mimi alvásmennyiségén is meg fog látszani a dolog. Ehhez képest nem is értem, hogy fért bele az is a napba, hogy Lica egész nap fessen, pedig láttam a számos végeredményt.

- Az elmondások és a készletek megcsappanása alapján rengeteget ettek, bár főleg a kakaó és a puding fogyott, jobban örültem volna, ha az ebéd...

- Ételen kívül ruha fogyott rengeteg, ez így nem lesz jó, mert nekem azt mosnom és vasalnom kell!

- Mikor hazaértem, Lica rám sem bagózott, Mimi sem produkált látványos üdvözlést, de amint egyszer bekerült a karomba, nem igazán tudtam letenni, aztán meg elég sírós volt este. Szóval nem épp az a fogadtatás és hangulat, ami feledtette volna a fárasztó munkanapot.

- Én úgy tűnik, nagyon elszoktam az egész nap négy fal között üléstől és monitorbámulástól (pedig ma még nem is néztem olyan sokat, mivel a gépem egyelőre nem túl használható állapotban leledzett), úgyhogy a nap nagy részét hasogató fejfájással töltöttem. Viszont megálltam, és egyszer sem telefonáltam haza!

- Már a bölcsis Licánál megállapítottam, és most újfent: frusztráló érzés, hogy az ember nem tudja, mit csinálnak egész nap a gyerekei, még ha most részletesebb beszámolót is kaptam, mint akkor.

- Összességében nagyon ijesztőnek tűnik a dolog egy nap után: kimerítő munka után hazaesni, felszabadultan játszani a gyerekekkel, hogy kapjanak az anyjukból is valamit, aztán ha Apa hazaér, gőzerővel nekiesni a házimunkának, amivel eddig csak tudtam valamit haladni napközben. Még szerencse, hogy most még csak heti háromszor lesz így...

- Egyelőre inkább olyan érzés, mint ha egy különösen zsúfolt programú napunk lett volna, még nem tudom beleélni magam abba a gondolatba, hogy ez már mindig így lesz (vagy fél év múlva még rosszabbul)...

2012. március 2-4.

A nagy Lica-tanító síelés Donovalyban:

Nos, Lica lábán kb. másfél óra hosszat volt léc (ki látott már olyan cuki dolgot, mint azok a mini lécek?), ennek a nagy részét a szánkón ülve töltötte, a második legnagyobb részét a fényképezőgép előtt pózolva, a maradék pár percben próbálkoztunk síelni is vele egy 1 fokos lejtőn... Egyelőre titkolja a született tehetségét, na! 

Úgyhogy a síelés nagy részét hátizsákban utazva töltötték a lányok, Lica élvezte, főleg a huppanókat a felvonón és a motoros szánok látványát, Mimi hősiesen tűrt. Viszont ő is élvezte a Rolival való mókázást, a billiárdozást és talán a pezsgőfürdőzést is egy kicsit. Az autózást azonban odafelé egyikük sem, 1-1-es döntetlennel végződött a hányásverseny, de az igazi vesztesek a szülők voltak, akiknek takarítani kellett.

Hazafelé az autóban:

Lica: "Anya, mi kezdődik még Mimi-betűvel?"

Anya: "A méz"

Lica: "És a Micimackó?" (szülők teljes elragadtatásban, hogy milyen ügyes ez a gyermek)

Anya: "És a Malacka!"

Lica: "És a Tigris is?" (ennyit az ügyességről)

Lica tanulmányozza a bébiételes üveget:

"Megnézem, mi van benne! Gesztenye, hús, alma és egy pucér baba!"