Az első munkanap tapasztalatai:
- Persze mikor máskor, mint az első éles napon hisztizze végig Lica az egész reggelt? Mimi pedig, aki máskor a legkisebb neszre is felébred, erre az üvöltésre vígan húzta a lóbőrt, amikor pedig már kelni kellett volna. Így aztán mire Kati mama megérkezett, szinte az egész család pizsamában volt még.
- Napközben szinte egész nap a levegőn voltak, erre én nem voltam sose képes, úgyhogy köszi, Kati mama! Remélem, Mimi alvásmennyiségén is meg fog látszani a dolog. Ehhez képest nem is értem, hogy fért bele az is a napba, hogy Lica egész nap fessen, pedig láttam a számos végeredményt.
- Az elmondások és a készletek megcsappanása alapján rengeteget ettek, bár főleg a kakaó és a puding fogyott, jobban örültem volna, ha az ebéd...
- Ételen kívül ruha fogyott rengeteg, ez így nem lesz jó, mert nekem azt mosnom és vasalnom kell!
- Mikor hazaértem, Lica rám sem bagózott, Mimi sem produkált látványos üdvözlést, de amint egyszer bekerült a karomba, nem igazán tudtam letenni, aztán meg elég sírós volt este. Szóval nem épp az a fogadtatás és hangulat, ami feledtette volna a fárasztó munkanapot.
- Én úgy tűnik, nagyon elszoktam az egész nap négy fal között üléstől és monitorbámulástól (pedig ma még nem is néztem olyan sokat, mivel a gépem egyelőre nem túl használható állapotban leledzett), úgyhogy a nap nagy részét hasogató fejfájással töltöttem. Viszont megálltam, és egyszer sem telefonáltam haza!
- Már a bölcsis Licánál megállapítottam, és most újfent: frusztráló érzés, hogy az ember nem tudja, mit csinálnak egész nap a gyerekei, még ha most részletesebb beszámolót is kaptam, mint akkor.
- Összességében nagyon ijesztőnek tűnik a dolog egy nap után: kimerítő munka után hazaesni, felszabadultan játszani a gyerekekkel, hogy kapjanak az anyjukból is valamit, aztán ha Apa hazaér, gőzerővel nekiesni a házimunkának, amivel eddig csak tudtam valamit haladni napközben. Még szerencse, hogy most még csak heti háromszor lesz így...
- Egyelőre inkább olyan érzés, mint ha egy különösen zsúfolt programú napunk lett volna, még nem tudom beleélni magam abba a gondolatba, hogy ez már mindig így lesz (vagy fél év múlva még rosszabbul)...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésCsilla ez tényleg ijesztően hangzik! De kitartást hozzá és biztos vagyok benne, hogy ügyesen megszervezed és pár hét múlva már flottul mennek a dolgok!
VálaszTörlésMax fogadsz egy vasalóasszony segíteni :) De komolyan!
Melyik napokon mész dolgozni? Fix napokon vagy rugalmasan változik?
Kitartás!
Hűűű, Csilla, ezt még olvasni is fárasztó volt és lehangoló...le a kalappal, hogy ilyen korán már visszamentél dolgozni és kitartást hozzá!!!!! Ahogy Meli is írta, biztosan gyorsan belejössz/belejöttök majd a dolgokba (emlékszem, azért pocakosan sem volt egyszerű az élet a végén, mégis túléltétek, szóval fel a fejjel!!!). Én egyelőre még el sem tudom képzelni, hogy dolgozzak - pirulok ;) -, annyira távol került jelenleg tőlem a munka világa, hiába, három év kihagyás az három év kihagyás...egy a lényeg, kitartás!!! És jó, hogy van segítséged!!!
VálaszTörlésHát én sem így képzeltem, hogy már megyek vissza, elég lett volna szeptemberben, de nem kívánságműsor...
VálaszTörlésMeli: kedd-szerdán vagyok az irodában, csütörtök otthonról, úgyhogy azért elég barátiak a feltételek. De majd összeszedem magam és válaszolok a leveledre is részletesebben.
Puszi nektek!