2012. március 8.

Mimi 14 hónapos státusz:

Súly: 7610 gramm

Fogak száma: 6

Ruhaméret: 74

Evés: Egész jó! Továbbra is a rizs a kedvenc meg a csemegeuborka (és a nasik), de nincs nagyon olyan, amit kifejezetten ne enne meg, kivéve a kenyérre kenhető nem édes dolgok (vaj, sajtkrém, májkrém - de a lekvár meg a mogyorókrém jöhet) és a sajt

Alvás: nincs sok változás, nagyjából átaludt éjszakák korai keléssel, bár néha a fektetéssel is gond van, pedig igazán nem kényszerítjük korán ágyba (9-kor mennek aludni). A délutáni fektetéssel is sokszor meg kell küzdeni, de aztán szinte mindig alszik közel két órát.

Fejlődés: hát apát még mindig nem mond... De amióta Kati mama van velük, elég stabilan mondja a mamát. Új még az "alma", de nagyjából ennyi. Beszédének 90%-át az "anya", "vauvau" és "miaú" szavak teszik ki, továbbá minden nap elmeséli a Mimi-féle viccet (baba-baba-hahahaha) :) 

Játék: végre igazi könyvolvasó ő is, szépen megmutat már dolgokat, múltkor például, mint a porszívók nagy rajongója, örömmel fedezett fel a Böngészőben egy porszívót, ami eddig nekünk sem tűnt fel. Nagyon ügyesen labdázik, főleg rúgja. Imád filctollal rajzolni, továbbra is slágerek a mágneses horgászjátékok, a csúszda, valamint a matrjoska-babák. Imád hintázni a játszótéren, már egy picit hajtja is magát, pedig még Lica sem...

Egyebek:

A munkáséletről alkotott benyomásaim nem változtak, továbbra is hajszának tűnik az egész. Ahhoz képest, hogy eddig azon problémáztam, hogy mit játsszak a gyerekekkel, most már játszanék, csak nincs mikor. És nem tudom, hogy összefügg-e, meg két nap alatt csak nem alakul ki komoly személyiségtorzulás attól, hogy a szívtelen anyjuk otthagyja őket, de mintha megváltoztak volna, és nem előnyükre: Lica az eddigieknél is sokszorosan szófogadatlanabb, néha teljesen kezelhetetlen a helyzet emiatt, Mimi pedig elég hisztis-nyűgös. Szóval nem az idilli, békés kikötő vár otthon... Így hát két munkanap elteltével is nagyon ki vagyok már éhezve a hétvégére!

Mimiről Licához hasonlóan megállapították, hogy ekcémára hajlamos, a lábfejei elég brutálisan néznek ki. Olyannyira, hogy a gyerekorvos haladéktalanul küldött át a bőrgyógyászhoz (ez negyed 1-kor, két éhes és álmos gyerekkel meg 15 várakozóval előttünk nem túl mókás). Kaptunk krémeket, két hét múlva kontroll (más sem fér bele egy dolgozó anya életébe).

Meséltem nemrég az angyalian fagyit evő Licáról. Nos, továbbra is szépen befejezi a megállapított kanálszám után, csak a szám növekszik folyamatosan: másnap már 6 volt 5 helyett, aztán 8...