2012. március 28.

Licának ilyen ebédhez illő témái vannak mostanság, és ilyen komolyan értekezik róla:

„Anya, a kutyusok hova kakilnak?”

„Sokszor sajnos a járdára. Azt a gazdájuknak föl kellene szedni”

„De nem mindenki szedi fel. Van, aki felszedi, de valaki nem. Az nagyon csúnya dolog!”

„Igen, mert mi abba könnyen beleléphetünk, és koszos lesz a cipőnk”

„Én nem lépek bele, vigyázok és kikerülöm. Hogy ne legyen koszos a cipőm, mert akkor azt Anyának ki kell mosni a mosógépben (??), és az nagyon unalmas” (neki vagy nekem? :)) „De a Mama nem szokta kikerülni!”

„A Mama belelép a kutyakakiba?”

„Igen, és aztán lemossa a pocsolyában!” (Na, ezt tanulják a lányok, amikor nem vagyok otthon :))

Ha már szalonképtelen kaki-téma, akkor itt az alkalom, hogy elmeséljem, hogy Mimi volt már, hogy mutogatott, hogy pelus kell kakilás után. Ha meg Lica szól, hogy neki kell pisilni, rögtön mutogat a wc-re, volt, hogy már a fellépőt is feltette neki. Lehet, hogy ha tudna beszélni, és mindig értenénk, mit akar, már rég szobatiszta lenne :) De az biztos, hogy sokkal jobb esélyei vannak a koncepciót elsajátítani,  úgyhogy optimista vagyok a kevésbé szerencsés születési dátum ellenére (már pont rossz idő lesz, mire abba a korba jutna).

Végül egy örömhír, hogy milyen szuper ez a tavaszi óraállítás: azóta még egyszer sem kelt Mimi 7 előtt, pedig ugyanakkor fekszik. Úgyhogy az egyszer elvesztett órát mi minden egyes nap visszanyerjük :)