Ovis füzet

Kis elmaradással bemásolom Lica újabb ovis füzetbe beírt "értékelését", Ildikó néni tollából alighanem az utolsót.

"A november 18-i fogadóórán is megbeszéltek szerint Lícia sokat oldódott az utóbbi időben, de továbbra is nehezen szólal meg. Problémáit, kéréseit időnként - rövid tőmondatban - közli, de máskor csak a szokásos "tipródását" látva kérdezek rá, mi lehet a baj... Ilyenkor általában 1-2 szóval válaszol vagy konkrét kérdésre bólint (siker már, hogy legalább nem sír).

Baráti kapcsolatai szilárdak, másokat nem is nagyon fogad be. Ha valaki közeledni próbál, előfordul, hogy agresszív módon utasítja el. 

Foglalkozásokon, kezdeményezések alkalmával kedves szemlélődő, tudására, ismeretanyagára beszéd hiányában nehezen látunk rá.

Asztali játékok kevéssé vonzzák (???), a vizuális tevékenységektől továbbra is fél.

Mivel - úgy gondolom - a fogadóórán sikerült Líciát teljesen "kibeszélnünk" :-), inkább a megoldási lehetőségeket firtatnám most.

A felmerült elektív mutizmus gyanús továbbra is fenntartom, bár vannak napok, amikor úgy látom, megindult, mégis könnyen visszaesik  korábbi, rosszabb stádiumába. Vagyis érzelmileg instabil. 

A megerősítésén nagyon sokat gondolkodtam már.

Én azzal teszem a legtöbbet, ha elfogadom, nem piszkálom, így is értem, és segítem oldódását. 

A drámaterápia valószínűleg tényleg nem célravezető Lícia esetében. Van azonban egy "művészetterápia" nevezetű módszer, ami alkalmas lehet. Zene, tánc, ábrázolás stb útján növelik képzett gyógypedagógusok és pszichológusok a gyermekek önbizalmát, erősítik személyiségüket, biztosítják a beszéd helyetti megnyilvánulás lehetőségét.

Mivel a zene, tánc Lickához közel áll -> képzett szakember rátalálhat a módra, hogy vizuálisan megerősítse -> így a számára nehéz területen is megerősödhetne -> és talán könnyebb lenne számára a megnyilatkozás. Önbizalmi növelés után talán a megszólalás is könnyebb.

Időben elkezdve lehet esély...

Talán előbb ez, mint a sima pszichológus.

De természetesen én nem értek hozzá, nem diagnosztizálhatok és nem dönthetek.

Csak annyit mondhatok: én megpróbálnám.

2013. november"

Lica alkotta találós kérdés

- Milyen vasút tud menni a vízen?
- A hullámvasút!

Hajvágás - képes beszámoló

Hogy az izgalmas események ne érjenek véget a karácsonnyal, hosszas győzködés után rávettem a lányokat (és Apát), hogy vágjuk le a gyönyörűséges, ám teljességgel kezelhetetlen hajzuhatagukat. Sajnos csak közvetlenül fésülés után mutatott jól, Licáé nagyon gubancolódós, Mimié meg annyira vékonyszálú, hogy nem marad meg benne a csatt, ráadásul komoly negatív hatása volt a reggeleinkre a fésülésnek mind időben, mind durcogásban. Ennek ellenére én sem voltam teljességgel meggyőződve a dolog helyességéről...

...és utólag csak félig vagyok elégedett.

Íme, első modellünk, Mimi, akinek a haja szerintem telitalálat lett.

Előtte:

Közben (a harmadikat Lica fényképezte a tudtomon kívül :)):

A végeredmény:

Második modellünknél sajnos túl lágyszívűnek bizonyult mindenki... Pedig az első kör után még jópár centit levágattam pluszban, de így is túl hosszú maradt, úgyhogy továbbra sem szép kibontva, de viszont össze lehet fogni. Lehet, hogy neki kellene még esnem nekem is egy ollóval?

Előtte:

Közben:

Utána:

 

Ovis Mimi

Ideje bepótolni ennek a hírnek a megörökítését is:

Mimit felvették az oviba, január 8-tól járhat, azaz még két napot fog bölcsibe menni a karácsonyi szünet után (ennek aztán van értelme!)

Azért annyira nem rózsás a kép, mivel Lica csoportjába nem vették fel, ráadásul onnan el is megy január végén Ildikó néni, amit nagyon sajnálunk. Mivel nem kristályosodott még ki, mi is lesz a csoporttal (a próbaidőn levő délutános óvónénit is kirúgták, így senki olyan nem marad velük, aki eddig volt...), valószínű ez is közrejátszott abban, hogy nem szaporították a gazdátlan gyerekek számát Mimuval. Így ő a kék csoportba fog járni (ahol állítólag a legszigorúbb az óvónő...), jele a fagyi lesz.

Ha valami nem sül el jól, szeptemberben megpróbálhatjuk egyesíteni a lányokat valamelyik csoportban, bár az sem jó, ha rángatjuk őket ide-oda. De Mimus nagyon alkalmazkodó, azonkívül csak imádni lehet, úgyhogy biztos nem lesz gond.

Azért akármennyire is rossz a bölcsi (na meg teher az ovitól különböző időpontú nyári szünet), kicsit sajnáljuk, Mimus végülis nem érezte rosszul magát, és éppen most kezdődött az a korszak, amikor nagyon együtt játszik, barátkozik másokkal. A kis barátnője anyukájától meg is kaptam, hogy mi lesz most az ő lányával, ha Mimi elmegy... De biztos, hogy sokkal több inger, újdonság éri majd az oviban, és az együtt (vagy alvással) tölthető időnk is növekszik, ha nem két helyre kell hordani őket.

Karácsony

Túl vagyunk a karácsonyon, ami szokás szerint betegeskedés közepette érkezett el (semmi komoly, de azért vége lehetne már). Szintén szokás szerint főzés terén kár megerőltetnie magát az embernek ezekért a csajokért: a karácsonyi vacsora fő (és egyetlen) fénypontja számukra a kukoricás rizs volt. Csak az vigasztal, hogy egy valamit úgy tűnik, jól tudok sütni: gyakorlatilag egy hete mézeskalácson élnek, és úgy látszik, ez megfelelne számukra még jó ideig.

Miután mikuláskor vagy hét helyről kaptak csomagot, és legalább négyszer találkoztak is a télapóval (na jó, a szakosztályi est télapóját már nem illene számolni, mert idén már egyértelműen felismerte mindenki, nem csak a keresztlánya :)), a karácsony is mérhetetlen ajándékdömpinggel járt, el is határoztuk, hogy megörökítjük itt a listát, hogy jövőre emlékezzünk, hogy korlátokat kellene szabunk magunk és a család többi tagja elé is. Szóval a zsákmány:

• Rengeteg könyv és foglalkoztató füzet
• (hamisított) Barbie-család
• papírsárkány
• Angry Birds sapka
• homokóra, amiben felfelé folyik a homok (öltözködéshez és egyéb végtelenségig elhúzott tevékenységekhez - szóval ez inkább nekünk ajándék)
• rakétás ébresztőóra (kilő, ha kelni kell, és csak akkor hagyja abba a csipogást, ha megkeresik és helyre teszik - szintén megkérdőjelezhető az ajándék volta, de egyelőre nagyon népszerű :))
• cipőre tehető tanuló görkorcsolya
• sk pomponos párna a nevükkel
• műanyag babaház
• rakétás társas
• gyöngyfűző
• fűző/varrogató fajáték
• virágsüti készítő készlet
• papírvirág és pillangó készítő készlet
• névvel díszített takaró
• illatfelismerős játék
• 2 logikai feladatos játék
• bevásárlókosarak és sok-sok vásárolható áru 
• 2 diafilm
• lenyomás hatására felugró kis figurák by Szakszervezet Apa munkahelyén, ez az egyik legnépszerűbb (volt még hozzá válltáska és ujjra húzható ledes fények is)

Talán nem hagytam ki semmit. És egy hét múlva szülinapozunk...

Elektív mutizmus

Ildikó néni behívott bennünket (mindkettőnket) az oviba Licáról beszélni. Félelmetesen hangzott... Nem is távoztunk boldogan...

Az "elektív mutizmus" címkéje lett ráaggatva a gyermekre, nyilván csak gyanú szinten, mivel egy óvónő nem diagnosztizál, ehhez menjünk pszichológushoz. Ez annyit tesz, hogy közösségben, családon, szűk körön kívül nem képes megszólalni. Eddig is tudtuk, hogy Lica nem nagyon kommunikál "idegenekkel" (bár az óvónéni már messze nem mondható idegennek), de a a helyzet valószínűleg rosszabb, mint hittük: az volt a félelmetes, hogy látszik, mennyire fogalma sincs Ildikó néninek Lica képességeiről (pl azt mondta, azt nem tudja eldönteni, képes-e felismerni a dobott számot a kockán...), tehát tényleg semmit nem mutat meg magából odabent. Ez pedig iskolában nyilván nem előny... Mindez társul egy jó adat önbizalom-hiánnyal, ami miatt bele sem mer kezdeni mondjuk egy rajzba. A másik ijesztő pedig az volt, hogy alapvetően nem csak azért kell pszichológushoz menni, hogy segítsen rajta (azóta persze sokat olvastam a témában, de nem láttam, hogy lenne valami tuti módszer ennek a megoldására), hanem hogy papírt kapjon arról, hogy ilyenje van, amit majd lehet kifogásként lobogtatni, ha pl az iskolai előmenetelét az fogja gátolni, hogy nem tud szóban vizsgázni.

Egyelőre emésztjük és informálódunk, de a a hétvége szerencsére elég jól sikerült ilyen szempontból, ezért felcsillantotta a reményt, hogy talán mégsem olyan súlyos a helyzet: a bevásárlókörutunkon harsányan köszönt boldog-boldogtalannal, Csabiéknál látogatóban pedig oldott volt és beszélt. Két következtetést vontunk le ebből: a belső köre nagyjából azokra terjed ki, akikkel már találkozott nálunk, és a kétirányú kommunikációtól fél: egy idegennek köszönni (aki jó eséllyel vissza sem köszön, vagy ha igen, akkor is megyünk tovább utána) könnyebb neki, mint egy ovis társának.

Hogy az ovis sokkokból nem csak egy jusson egy hétre, két nap múlva kiderült, hogy Ildikó néni januárban elköltözik. Mivel egy délutános óvónénit is egy évbe került felvennie az ovinak, fogalmunk sincs, mi lesz a csoporttal most óvónéni nélkül, mi lesz Licával anélkül, aki legalább odafigyelt rá, és mi lesz Mimus ovis felvételével.

Flórikultusz

Pár hete Mimi erről számolt be:

- Azt játszottuk a bölcsiben, hogy túrázni megyünk, és én voltam a Flóri, a Johanna volt a Klári néni, az Adrián meg a Mimi.

Pár napja pedig:

- Megint azt játszottuk, hogy túrázunk!

- És te ki voltál?

- A Flóri.

- És ki volt a Klári néni?

- Senki!

- Akkor a Johanna ki volt?

- Ő is Flóri akart lenni!

- És az Adrián?

- Ő is! Minden Flóri volt!

Gyermekmunka

A játszótéren összefutottunk Mimi egyik bölcsis csoporttársával. Mimus így mesélte ezt el Apának:

"Képzeld Apa, eljött a játszóra az egyik munkatársam a bölcsiből!"

2013. október 13.

Ráhangolódás a síedzésre (némi sakkos áthallással):
Apa: "Na ki lesz a sípályák ördöge?"
Mimi: "Én!"
Lica: "Én meg a sípályák királynője!"
Mimi: "Én meg a parasztja!"

A matekos agy gyakorlati hasznosítása

Szavazásra terjesztettem fel egy kérdést a családnak vacsoránál, mire Lica: "A Mimi ne szavazzon, hogy ne lehessen döntetlen!"

Vegyes mondások

Az ausztriai nyaralás alatt vagy tízszer elhangzott ez a párbeszéd, amikor egy hídon mentünk át:

Gyerekek tudálékosan: "A Duna fölött megyünk át!"

Anya: "Ez nem a Duna, hanem a Salzach"

De végülis tanulékonyak, mert hazafelé a Lágymányosi (bocsánat, Rákóczi) hídon már ezt kiabálták: "A Salzach fölött megyünk át!"

A versenyszellemet sikerült átörökítenünk a gyerekekbe. Vacsora után például abban szoktak versenyezni, hogy kinek nagyobb a hasa. Mimi előredülleszti az övét (nincs versenytársa a családban :)), és dicsekszik: "Nézd, milyen nagy a hasam!", mire Lica: "És milyen kicsi a hátad!"

Logika:

Lica a sütijét gyúrogatja a tányérján.

Apa: "Most eszel vagy gyurmázol?"

Lica: " Előbb gyurmázom, aztán eszem. Mert ha megeszem, akkor már nem tudok vele gyurmázni"

Mimi, a dühös kismalac:

Apa az órájára néz: "Mindjárt hat óra"

Mimi mérgesen toporzékol és kiabál: "Öt legyen!"

Még mindig matekzseni

Továbbra is lenyűgözve figyeljük, Lica milyen magabiztos könnyedséggel mozog a számok világában. Persze fogalmam sincs, mit tud egy átlag négyéves, de valahogy azt gyanítom, ez több annál. Ma például a gyűjtögetős matricák ragasztgatása közben, mikor kibontott egy csomagot, pillanatok alatt nagyság szerinti sorrendbe rendezte a benne levő öt, 1-200 közötti sorszámot, mindezt a saját szórakoztatására.

Mivel a betűkkel is egyre jobban ismerkedik, Emó egyszer meg találta jegyezni, hogy rögtön a második osztályba kell majd íratnunk iskolába. Na, ezt azóta is büszkén emlegeti a csajszi, és biztos hatéves korában is emlékezni fog rá, úgyhogy leszünk majd gondban, ha számon kéri, hogy mégis mi ez az első osztály?

Kis feminista

Mimus szerint vannak a gyerekek meg a fiúk.

Ha megkérdezzük tőle, hogy "A Marci gyerek?", akkor teljesen megütközve és felháborodva vágja rá: "Nem, fiú!"

Bicikli

Bár mostanában inkább csak a vicces mondásokat szoktuk megörökíteni, azért azt a már kb egy hónapos eseményt csak illik rögzíteni, hogy Licus már két keréken biciklizik! 

Az elindulással még segíteni kell, és alighanem az egyenetlen talajjal is meggyűlne a baja, így ovibameneteli eszköznek még biztosan nem alkalmas, de addig még úgyis van majdnem másfél hónap. De tudás ide vagy oda, az oda-vissza utcahossznál ritkán van kedve többhöz, és amint visszaérünk, ha teheti, lenyúlja a már Mimire állított futóbicajt, pedig azon már majom a köszörűkövön...

Megint barchoba

Lica után lássuk, hogy barchobázik Mimi:

1. menet:

- Gondoltam!
- Állat?
- Nem!
- Növény?
- Nem!
- Ember?
- Nem!
- Tárgy?
- Nem!
- Akkor micsoda?
- Cica!
- De a cica állat!
- Ja...

2. menet:

- Állat?
- Igen!
- Kutyus?
- Nem, cica!

3. menet:

- Cica?
- Igen!

Kedvenc mondásaink a nyaralás alatt

Mimi (aki szerint úgy látszik, várost nézni csak egyetlen célból érdemes) miután megnéztük Syracusa templomát: "Anya, itt nem találtunk fagyit?"

Barchobázunk Licával, én gondolok:

- Állat?

- Igen.

- Az állatkertben van?

- Nem.

- Akkor kiszökött!

Kedvenc dalszöveg: "Ragad mint a róka" (nem sikerült Licát meggyőznünk, hogy ravasz, sőt, mikor egy héttel később megemlítettem, hogy a róka ragadozó, abszolút igazolva érezte magát)

Anyázás Lica-módra

Mimi sírva jön:

- Anya, a Lica csúnyát mondott rám!

- Mit mondott?

- Azt, hogy ebugatta! :)

(Sajnos azért vannak ennél csúnyábbak is, az ovi hatását nem lehet elkerülni...)

Kis Lica-portré

Néhány adalék a közelmúlból Lica jellemrajzához:

Először is a legszerencsésebb tulajdonsága, a vonzerő: Az utóbbi napokban megállapíthattuk, hogy Lica varázsa csöppet sem kopik az oviban annak ellenére, hogy továbbra sem ő a világ legbarátkozósabb teremtése: csoporttársai a nyakába ugranak bármikor, amikor meglátják, sőt, a mai ovis gyereknapon megállapítottam, hogy számomra teljesen idegen (=nem csoporttárs) gyerekek is ugyanolyan kitörő örömmel üdvözlik őt, aki vissza sem köszön, saját bevallása szerint nem szokott beszélgetni, nincs igazán tekintettel másokra... Érthetetlen: csak azért, mert szép? Igazságtalan a világ...

De ez még semmi: Az ovis családi kiránduláson egy napig szemlélhettük, hogy udvarol neki Laca :) Azt hiszem, ovisoknál a szó szoros értelmében megállja a helyét a "fut utána" kifejezés :) Szegény, még sírva is fakadt azon, hogy Lica nem mellé ült a buszon. Na, ilyenkor érezhetjük magunkat igazán öregnek, ha a lányunknak már udvarlója van...

A barátságosságon kívül a kreativitást szoktam még hiányolni Licából, de ezt kezdem felülvizsgálni, mostanában vannak olyan területek, ahol kifejezetten kreatív: egyre több játékot is kitalál, de a legjobb a balettkoreográfiákban (most már nem hiszem azt, amit eleinte, hogy mindet Boritól leste), illetve egyéb mozgásjellegű kunsztokban. Például az alábbi mutatvány sem az én fejemből pattant ki (a videózás már csak azután jött, hogy három kört már végigszörnyülködtem, aztán meggyőztem magam, hogy csak nem esik le negyedszerre sem):

Mozgás terén tényleg nagyon ügyes, egyedül a szülinapra kapott biciklin mutatott teljesítménnyel nem vagyok elégedett, sajnos a két kerék elutasításra talált, a pótkerekekkel pedig kárba veszett minden futóbicajos egyensúlyozástanulás...

Ha nem híres sportoló vagy táncos lesz (utóbbihoz mondjuk egy kis ritmusérzék is kéne), akkor viszont atomfizikus (Mimus pedig színésznő vagy vezérigazgató - az orvosi karrier mostanában kezd háttérbe szorulni :)): borzasztóan okos, és ráadásul ezen a téren is kezd kreativitást is mutatni: ma például feltalálta a motorizált szappanbuborékfújást a porszívóból kifújt levegő segítségével (biztos meg is fog látszani az áramszámlánkon...). Úgyhogy végülis csak a képzőművészet terén nem szeret alkotni, illetve bármi más téren akkor nem, ha épp elvárja tőle valaki, csak saját indíttatásból hajlandó kibontakozni.

Lányok furcsa versei

"Kicsi vagyok én, majd megnövök én,

Esztendőre, NYAKKENDŐRE nagylány leszek én!"

A "Dirmeg-dörmög a medve" kezdetűben pedig (az előadás hangsúlyain kívül) az a furcsa, hogy a végéhez ("jó lesz bent a barlangban") minden összefüggés nélkül hozzá szokták tenni, hogy "mert így sziszeg" Senki sem tudja, ez honnan jött, de már szállóigévé vált, olyannyira, hogy Mimi már szemtelenkedési eszköznek is ezt használja: ha egy "miért?" jellegű kérdést teszünk fel neki, pláne, ha valami általa elkövetett rosszaságot firtatunk (miért nem szóltál, hogy pisilni kell?, miért jöttél be cipővel?), vigyorogva rávágja, hogy "mert így sziszeg"

2013. május 4.

Kipostáztuk a jövő heti szülinapi zsúr résztvevőinek a meghívókat az ovis szekrényeikbe.

- Lica, örült a Laca, hogy meghívtad?

- Igen!

- És a Bori?

- Igen!

- És az Ildikó néni?

- Őt nem hívtam meg! Nincs neki szekrénye!

Kint gyurmázunk a lányokkal.

Lica: "Fázom!"

A csupaszív kishuga már ugrik is segítőkészen: "Akkor csukjuk be az ajtót!"

És becsukja a terasz kerítésének ajtaját :)

Lica, a fiúszívek rabulejtője

Első számú rajongó: Laca

Mikor odaértünk Licáért az oviba, éppen Lacával kézen fogva andalgott ki az udvarra. Ha esetleg a saját szemem nem győzött volna meg, Enikő, aki mögöttük jött, sietett bizalmasan közölni velem: "A Laca szerelmes a Lickába!"

Második számú rajongó: Marci

"Majd ha a Lica nagy lesz, választ magának egy fiút. Milyen jó lenne, ha engem választana!"

Amikor a négyéves lányom legyőz vitában

- Be akarok menni a munkahelyedre!
- Oda sajnos nem engednek be gyerekeket.
- De én már voltam a munkahelyeden!
- Mikor?
- Amikor a pocakodban voltam!

2013. március 26.

Mimi: "A Linden el akarta venni a fűzőmet!"
Én: "És sikerült neki?"
Mimi, büszkén: "Nem!"
(Én, magamban: "Nocsak, a galamblelkűbb gyermekünk megvédte magát?")
Mimi: "Odaadtam neki!"

Fenyegetés ugyanezen galamblelkű gyermektől:
- Anya, szétcseréllek!
- ???
- Vettem neked egy másik fejet!

2013. március 22.

Mimi: "Csak én vagyok a Mimi, csakis én!"
Lica: "Lehet, hogy van Mimi másik országban is! Szerintem Szicíliában van másik Mimi, csak felnőttben!"

2013. március 15.

- Lica, tudod, mit ünneplünk március 15-én?
- Kossuth Lajost!
- És ki volt az a Kossuth Lajos?
- Egy szobor!

Már megint az anyagias lányok!

Szülinapi köszöntés Mimi-verzióban: "Boldog ajándékot, Anya!"
Lica ugyanez dalolva: "Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép ajándékod!"

Mimus és a repülők

A szombati túrán Mimi két repülőt látott, az egyik hosszú, a másik rövid csíkot húzott. Mimi örömmel felkiáltott a hosszúra: "Az az anyukája!"

Azóta mindig reklamál, ha egy darab repülőt látunk: "Hol a babarepülője?"

Licus és a kutyák

Lica ugyebár nagy bánatomra senkinek sem köszön (üdvözöljék bármilyen örömmel az ovistársak, ő jó ha nem fordítja el a fejét), ez alól egy kivétel van: a kutyák. Az ovis útvonal mentén élőket már név szerint köszönti (a hivatalos nevét csak az egyiknek tudjuk, a többit elkereszteltük), sőt mostanában mindig kell vinnem délután valami péksütit, hogy legyen mit megosztania velük. Megeteti Fülöpöt, Blökit, aztán a maradékot elfelezi Mocsokkal, és gyorsan bekapja a saját részét, hogy aztán a következő házban lakó mérges kutyussal sajnálattal közölhesse, hogy elfogyott.

Mimi sóherebb annál, hogy kutyákat szponzoráljon a saját kajájából, viszont ő mindig udvarias: a Lica által megvendégelt jószágoknak mindig mondja: "Egészségedre!"

Első farsangi jelmezünk

Kicsit megkésve íme első jelmezünk, ami Licával való egyezkedést követően, szélsőséges kívánságai, a kommersz királylány és a kissé túl extrém rózsaszín kerítés közötti arany középutat testesíti meg. Bár Mimi pedig rózsaszín polip szeretett volna lenni, majd jövőre, ugyanis idén takarékosak voltunk, mindenki süni lett :) 

Mimisün elölről és hátulról (a felirat is nagyon takarékosan készült :))

Másik sünink boszorkánytársaságban:

Újabb óvodai értékelés

Ez már nem olyan jó, mint az előző :(

"Lícia látszólag szívesen jön óvodába, de nekem néha úgy tűnik, ez csak a látszat.

Még mindig nehezen oldódik a felnőttekkel, nagyon keveset beszél velünk. Továbbra is kedves, szeretgethető macskalány, de valahogy ezt a szeretetet még nem adja vissza, illetve nagyon félénk.

Ha gondja van, nem mert szólni, kérni, leginkább tétovázásából vagy sírásából jövünk rá, hogy valamilyen bajban van - de nem szól. Ha rákérdezünk, akkor már válaszol többnyire.

Pl. nincs villája (mert én véletlenül elvettem, s azzal szedtem a húst a többieknek), de nem kért, nem vett másikat, nem szólt  csak csendesen sírni kezdett. Nem győztem tőle bocsánatot kérni, és bíztatni, hogy szóljon, vagy bátran vegyen másikat.

Vagy másik eset: Gyakran elbambul, bámészkodik, játszik ebéd közben. Sosem tudom, hogy már nem kéri, vagy csak szokás szerint lassan eszik. Többször kell kérdezni, mire végre bólint valamire.

Reggelenként 1 teljes órát ül fél zsömle mellett. Ebben mondjuk van partnere. Lacával (mint legjobb barát és férjjelölt :-)) 1 egész órát tudnak ülni az asztalnál, közben figyelik a gyerekeket. Laca is egy visszahúzódóbb kisfiú, nagyon jól megértik egymást. Ketten már kitűnően tudnak tudomást sem venni a csoportról időnként, sőt "rosszalkodni" is. Játékukba bevonnak még 1-2 gyereket (Évike, Ricsi, Bori), de másokat már nem szívesen.

A kezdeményezésekbe bekapcsolódnak, de Líciát a mese nem igazán köti le, különböző kísérletek, közös tevékenységek pedig - ha az egész csoport együtt tevékenykedik - csak rövid ideig.

Ábrázoló tevékenységekben szintén bátortalan. Pontosabban fogalmazva úgy érzem... de ez csak gondolat... sokkal okosabb, mint amire korából adódóan, képességeihez mérten képes. Ezért örökké negatív, meg sem meri próbálni. Nem rajzolok, mert nem tudok... - és fél a kudarctól. Többet vár el magától, mint amit még tud.

Mindez önértékelési problémát jelent, önbizalom hiányát.

Igyekszünk minél több tevékenységben - lehetőleg mikrocsoportban - bevonni, értékeit, sikereit fennhangon dicsérjük. Folyamatosan buzdítjuk, bátorítjuk, minden feladatban biztosítjuk arról, hogy kezdje el, próbálja meg, segíteni fogunk.

Rajzai, ugyan kevés nyomatékkal, de korának megfelelőek, hiszen még kicsi és finommotorikája fejletlen. Nagymozgásokban azonban már egyre bűtrabb és ügyesebb -> a többi majd ezekből következik.

Elsődleges feladatunk bizalmát elnyerni, önbizalmát erősíteni."

Ambíciózus nyaralási tervek

Lica a világatlasz tanulmányozása után (apja lánya) határozott döntést hozott, hova menjünk idén nyaralni, és ehhez már hetek óta tartja magát:

"A félkarácsonyfa-zászlóhoz!" (=Nepál)

Ajjajj...

2013. február 16.

Ez van, ha valakinek sokat éneklik a Börtön ablakábant:

- Mimi, fáj valami?

- A szívem szomorú!

A szülők szíve is szomorú egyébként, mert már idejét sem tudjuk, mióta beteg folyamatosan valamelyik, vagy leginkább mindkét gyerek, már az idő is teljesen összefolyik a kétnaponta orvoshoz járós, majd a kapott igazolást fel nem használós, újra orvoshoz menős, nyafogó gyerekek mellett és éjszaka dolgozós hetek során. Az orvosok (a mienk egy hónapos szabadságon van, ezért garantált a több óra sorbanállás - néha szó szerint állás - az összevont rendelések miatt) sosem adnak semmit, csak amit recept nélkül magunktól is megveszünk, ellenben azt mondják, minek megyünk velük a rendelőbe összeszedni valamit... Na igen, jó dolog ez az igazolósdi a bölcsiben-oviban. A héten végre két napot jártak, megállapítottuk, hogy egészen elszoktunk már a reggeli keserves készülődéstől (a betegség egyetlen előnye ennek hiánya). Azóta Lica újfent köhög és lázas... Így persze a várva várt ovis farsangról is lemaradtunk (jelmezkészítésbe persze két hét beleölve), de mivel ezzel nem voltunk egyedül, hétfőn pótfarsang... Mit mondjak, nem túl jók az esélyeink...

Otthonunk új attrakciója

2013. február 7.

Kis videó valamelyik vasárnap délelőttünkről (a rossz hangminőség miatt feliratozva):

Délelőtt fél 10 kor (!) arra ébredtünk, hogy a lányok azt játsszák, hogy Lica a Mimus anyukája. Megpisiltette, felöltöztette, ha Mimus Licának szólította, rászólt, hogy ő az Anya, Mimus meg engedelmesen módosított a megszólításon. Mikor emlékeztettem az egyéb anyai kötelességekre, nekiállt reggelit készíteni, de aztán egy idő után rájött, Anyának mennyi dolga van, és inkább visszacseréltük a szerepeket :)

Anya: "A tevének púp van a hátán"

Mimi: "És fáj neki?"

Lágytojás á la Lica: "higított tojás"

Apa szülinapjának reggelén a gyerekek rohannak boldog szülinapot kívánni, aztán Mimi gyorsan a lényegre tér: "Apa, ehetek a szülinapodból?"

(A szülinap ehető része egyébként Lica kívánságára lámpatorta lett - sajnos hamarabb megettük, mint eszünkbe jutott volna a fényképezés, pedig szép volt)

Már Miminek is milyen hosszúra nyúlik vissza az emlékezete: egyik nap minden összefüggés nélkül közölte: "Koccintottunk és újév lett"

Sajnos nem kezdtünk el időben listát vezetni arról, Mimi milyen szavakkal szokott felébredni reggel, és egy csomót máris elfelejtettünk, pedig nagyon vicces, amikor kinyitja a szemét, és közöl valami meglepőt. Van ebben valami genetika: Én magam még emlékszem arra, hogy nála kicsit nagyobb koromban úgy ébredtem, hogy azt kiabálom, hogy "túrórudipapír" Még az az érzés is megvan, hogy fogalmam sincs, miért mondom, de azért még párszor elismételtem. Ez (is) továbböröklödött Mimibe, kelt már úgy, hogy "Lica elvette a túrórudit!" Legutóbb meg ezek voltak az első szavai: "Flóri vendég!"

Material  girl:

Fejből meséltem a lányoknak, a történet végén ráleltünk egy kincsesládára, amiben mindenkinek az volt, amit legjobban szeretne. Lica közölte, hogy neki arany...

Szösszenetek

Szülői beszélgetés:

- Te tudod, miben van az, hogy "négy kegyes óra?" Lica azt akarja hallgatni.

- A Dzsungel könyvében.

- ???

- "Folyam istene, légy kegyes úr ma..."

Mimu szülinapján:

A gyerekek szokás szerint rávetik magukat a kötelező tortakellék franciadrazséra. Mikor a tortán már semmi sem maradt, elkezdik kunyerálni a kiosztott szeletekről a felnőttek részét. Mikor már ez a forrás is elapadt, Lica drámai hangon felkiált: "Mimu, nem hagytak nekünk!"

Mimus beszélget a tükörképével: 

"Figyelj, Mimi, ugrok!"

"Nézd, Mimi, a cofimat!"

Mimi kiabál az autóban, mire közlöm vele, hogy akkor én most megsüketültem. 

Lica pár perc múlva: "Anya, hazafelé megyünk?" 

"Igen"

Lica diadalittasan: "Látod, nem süketült meg!"

Lica: "Királynő akarok lenni!

Anya: "Akkor feleségül kell menned egy királyhoz"

Lica: "De nincs is király a környéken!"

Mérföldkövek

Mimus szépen halad a szobatisztaság felé, kedden már azt jelentették a bölcsiből, hogy egész nap száraz volt a pelus, aztán pár nap múlva kérték, hogy most már hozzunk bugyikat, meg sok váltóruhát, ezentúl csak alváshoz kap pelenkát. Pirospont a kiscsajszinak és a bölcsinek, hogy valamivel végre foglalkoznak.

A másik nagy esemény, hogy pár napja közös szobában alszanak a lányok! Lica már annyiszor mondta fektetésnél, hogy fél egyedül a sötétben, hogy végül összeköltöztettük őket. Apa legalább letudja a fektetést egyben, de előfordul azért némi bulizás, miután kiteszi a lábát...

Betegséggel terhelt jeles napok

A mi apró Mimusunk 2 éves lett! Sajnos a születésnapja nem volt az igazi, bár legalább nem ő volt beteg, de Lica teljesen kidőlt: hányt, és gyakorlatilag a földön hevert egész este, így a gyerekes vendégeket le is mondtuk.

Azóta jártunk védőnéninél, így kivételesen szolgálhatunk némi közelítőleges méretekkel a kétéves kisasszonyról: kb 10 kiló (az overál és a bakancs nem segítette elő a pontosságot) és 83 cm.

Egy hétre rá négynapos síelésre kerekedtünk fel Ausztriába, hogy learassuk a műanyagpályás sítanfolyam gyümölcseit. Ezt viszont egyedül Lica úszta meg ép bőrrel, Mimi és a szülők felváltva hánytak. Aztán a végén Marci is...

De azért hősiesen, zuhogó hóesésben is kint voltunk a pályán, bár Lica azért nem nagyon merészkedett tovább a varászszőnyeges, nulla emelkedős tanpályánál, de azért néhány csúszás a magasabb szintű, felvonós tanpályán is belefért. Kitörő lelkesedés azért nem volt, de nagy hóekében simán lecsúszott, fékezett, kicsit kanyarodott, úgyhogy a célt nagyjából elértük. Azért nem lenne rossz, ha tetszene is neki. Bár ahhoz képest, hogy már hogy abba akarta hagyni, másnap reggel, mikor az oviba menésre került a sor, azt mondta, hogy menjünk inkább síelni...

 

2013. január 4.

Az óévet a lányok nagy bulizással búcsúztatták, egészen hajnali 3/4 2-ig mulattak! Ez nem is volna baj, hiszen ha a szülők 5-kor fekszenek, nem vágynak egy reggel 7-es ébresztőre... Na de reggel 8-asra sem vágytunk volna! Mimus beérte 6 óra alvással, és frissen, tettrekészen, igazi Mimusosan köszöntötte az új évet!

Az új évvel és a közelgő születésnappal menetrendszerűen beköszöntött a kétéves kori hisztik időszaka is. Vagy az idő szépíti meg az emlékeimet, vagy Licánál nem voltak ilyen irracionális dolgokon kitörő balhék... Illetve mindig megvan a jól meghatározott okuk, úgyhogy ilyen szempontból nem panaszkodhatunk, ha beadjuk a derekunkat és az okot megszüntetjük, többnyire helyreáll a rend. De ehhez vissza kell vezetni a problémát a kiindulópontra: ha az a balhé tárgya, hogy Mimus az autó másik oldalán akar kiszállni, de a türelmetlen és fázó anyja 5 perc után megunja az erre való várakozást, kiszedi az ülésből az ő oldalán és beviszi a házba, akkor bizony negyed óra bömbölés után öltözhet vissza, viheti ki a gyermeket a kocsihoz és ültetheti be az ülésébe, hogy aztán onnan lemászhasson és kiszállhasson a túloldali ajtón, utána pedig angyalian mosolyogjon. Ha felháborodik azon, hogy a buzgó és segítőkész apja már lehúzta a zokniját, miközben magának szerette volna, akkor bizony a zoknit akkurátusan vissza kell húzni mindkét lábra, és kezdeni a vetkőzést elölről. Csak vigyázni kell, visszafordíthatatlan dolgokban ne szegüljünk ellent a kisasszony akaratának, mert mire mégis megtörünk, már nem tudjuk jóvátenni: Mikor óvatlanul engedtem Licát is harapni abból a sajtos rúdból, amit Mimus megkezdett, nem volt gyógyír: cipelhettem haza egy bömbölő gyermeket és egy motort a hónom alatt a játszótérről...