Ébredés: 4-kor. Fél 11-től ez 5 és fél óra alvás egyben, mármint nekem, mennyei! De azért az ébredés így sem esett jól. És tulajdonképpen visszagondolva nem is volt egyben az az 5 és fél óra, mert már sajnos belém van programozva az ébredés, emlékszem, hogy 1 után többször az órára néztem, először csodálkozva, majd reménykedve, hogy már mindjárt reggel van, és behúzhatunk egy átaludt éjjelt. De azt azért mégsem...
Szintidő: 10 perc, és ebben már az is benne volt, ahogy csodáltam, hogy milyen édesen alszik. Dolgomat jól végezvén visszafekve már fogalmaztam magamban a mai blogbejegyzést a csodás sikertörténetről, ami rohamléptekkel halad a boldog végkifejlet felé, de aztán valamivel hat előtt reggelt harangoztak, így aztán összességében csak nem jöttünk ki megint jobban, mint a nagy átlag.
Különben is, Emó felvetette azt a teóriát, hogy nem mi vagyunk ilyen hiper-szuperek, hanem az segített, hogy tegnap reggelre végre kibukkant a negyedik fogacska, ami már hetek óta ígérgette magát. De végülis nekem mindegy az ok, nem magamat akarom dicsőíteni, hanem aludni szeretnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése