Végre nyaraltunk egyet ötösben is, szokásunkhoz híven nem épp kisbabás helyszínen, Dusa ki is vívott szokás szerint jó pár érdeklődő pillantást, és gyakran hallottuk a "maly bábika" kifejezést.
A szállásunk szuper volt, kétszer ennyien is elfértünk volna, teljes falnyi ablakból szemlélhettük az Alacsony-Tátrát, a ház előtt játszótér, volt mosógépünk,
de a legjobb mégis a tele játékosláda volt, azon belül is Dusa szerelem első látásra kedvence, egy barbiláb. Minden hazaérkezéskor rögtön kikotorta magának, és onnantól azzal mászkált fel-alá.
Elismerő pillantásokat nem csak Dusa érdemelt ki, hanem egy másik ifjú hegymászó családtag is: Lica Apával megmászta Lengyelország legmagasabb csúcsát, a Rysy-t (2499 m). Igazi mászóhoz illően (és Licához amúgy nagyon nem illően) hajnali 4-kor keltek, és még egy zsák paprikát is felcipeltek a menedékházba, amiért a szokásos teán kívül még egy pudingban is részesültek.
A jutalomteát velünk is megosztották, itt éppen Dusa kóstolja:
Emó azt mondta, lefelé kemény volt tartani Licával a lépést, a csajszi pedig úgy nézett ki, mikor leért, mint ha mi sem történt volna: könyvet ragadott, és olvasni kezdett. Na jó, aztán mellesleg még megmászott egy mászófalat és megtanult szaltózni :)
Az olvasásmánia egyébként félelmetes: itthon is a minap, Mimi távollétében egész nap kb kétszer fél órára sikerült kicsalnom a könyv mögül: egyszer sudoku-zott, egyszer pedig a római számait írta... tipikus nyári szüneti programok hétéveseknek.... A nyaralás alatt pedig az autóban nyaggatott folyton, hogy olvassak. Mikor már rászóltunk, hogy itt vagyunk a hegyek között, nézzük a tájat is egy kicsit, a nyaggatás ilyen formát öltött: "Anya, mikor megnézted a tájat, olvasol?"
Túráztunk együtt is, de azért az elég kocatúrára sikerült: felvonóval fel, a hegyen játszótér és játszóház (!), ahol Dusa egy kislány nadrágját rángatta le :), egyesek jeges tavakba merítkeztek,
majd kizárólag lefelé haladva jutottunk el Tarajkára. Íme a csapat folyton lemaradó része:
Mikor Lica háborgott a tempón, mentegetni próbáltam őket, hogy Apa cipeli a Dusát, a Mimi meg még kicsi, mire ő: "Nem is azért lassú, mert kicsi, hanem mert folyton beszél!" Hát, van benne valami...
Esőben minden nap részesültünk, és a nyaralás szlogenje lett vihar közeledtekor a "Jön egy kamion!" Ugyanis még odafelé menet egy útszéli pihenőnél megállva a gyanús hangokat Apa egy kamionnak tulajdonította, pedig már akkor is az ég dörgött, és a csajok előszeretettel emlegették ezt egész héten.
A fürdőt is részben esőben abszolváltuk, de azért mindenki élvezte:
Végül egy piros és egy fekete pont Dusának: Megtanult pápázni, és nagyon lelkesen gyakorolja azóta is, viszont az éjszakák még a korábbinál is rettenetesebbek voltak (első éjjel még próbáltam a sötétítőfüggöny hiányára fogni, bár ez csak a hajnali kelést magyarázta, és a második napi kreatív megoldást követően sem javult a helyzet), most már másfél hónapja nem hagy aludni :( Ez azzal együtt, hogy nappal a felállás de leereszkedni nemtudás, lépcsőmászás és vezetékrágási mánia miatt egy lépést sem lehet eltávolodni tőle, plusz hogy nyári szünet van, igencsak kimerítő, felcsaphatnék lassan kóla, szőlőcukor és fejfájáscsillapító reklámnak, ezzel a kombóval még túl lehet élni valahogy... Na jó, kell hozzá még egy negyedik összetevő: az, hogy ez a kis gazfickó olyan édes, hogy egy huncut mosolyára mindent megbocsát az ember...
(Update: az állásból leereszkedést tegnap megtanulta, a lépcsőt elbarikádoztam, a vezetékeket felszedtem a földről, és a takarítás során annyira összebarátkozott a szőrös (és koszos) portörlő rúddal, hogy egész sokáig képes elmolyolni vele, ráadásul két éjjel egymás után csak egyszer kelt, úgyhogy van remény. De azért pezsgőt bontok majd, mikor először fordul elő újra, hogy átaludhatok egy éjszakát!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése