Mivel a mi formánknak megfelelően zuhogott az eső és 19 fokos volt a víz a gyerekek által rég vágyott Szelidi-tavon, némi sírás-rívás után belenyugodtak, hogy helyette Horvátországba kell menniük. Szegény gyerekek...
Bár szerintem a tenger sem volt valami meleg, de azért oda csak bemerészkedtünk. Három gyerekkel pihenős nyaralás nincs, de azért azt legalább elmondhatjuk, hogy nagyjából folyamatosan strandoltunk, ami szinonimának hangzik, ha nem gondolunk bele mélyen...
Gyakran elhangzott a szülők szájából az önigazoló "Na, ez jobb, vagy a Szelidi-tó?" kérdés. Kb fél nap kellett, hogy az egyértelmű Szelidi-tó helyett "Majd még meglátjuk" vagy "Ugyanolyan" legyen, aztán csak átvette Horvátország a vezetést (kellett azért hozzá némi fagyi és vízicsúszda). Aztán jött a fő élmény, a "repülő fotel" (motorcsónak húzta felfújt izé). Mikor elindultunk vele, elhangzott az ominózus kérdés, mire nagyon lelkes Horvátország volt a válasz. Aztán mikor fel-le dobált bennünket, és a szemünkbe csapott a sós víz, ismét visszatértünk az "Ugyanolyan"-hoz... De azért mikor kiszálltunk, rögtön még egy menetet követeltek volna.
Strandolásilag egyre kocábbak vagyunk, már van vízhatlan plédünk és strandsátrunk, ha eljutunk a hűtőtáskáig. az már a vég lesz... De ettől egyelőre nem kell tartani, kiválóan hoztuk azt a formánkat is. hogy valahogy sosem sikerül normálisan kajához jutnunk, bárhol is vagyunk. Viszont Dusa egészen jó formában volt evésileg (csak a friss tengeri levegő, itthonra elmúlt), de szívesen nyalogatta a saras-sós lapátokat és köveket is (az eldobott jégkrémpálcikákat jobb meg sem említeni). Volt egy véres epizód is, amit a csinos kis orra bánt, de én jobban sírtam, mint ő, Emó kérdezte is, mihez kezdenek majd velem, amikor nagyobb korában majd összevarrni kell vinni az ügyeletre...
Dusa éjszakái közben sajnos újra minősíthetetlenné váltak, és itthon sem javultak meg. De az egyik hajnali reggelünk során legalább megtanult tapsolni, amit nagyon lelkesen gyakorol azóta is minden körülmények között, és a szókincse is bővült az ilyen korban sztenderdnek számító bababa, vavava fordulatokkal (eddig a "de!", "te" és "tite" alkotta a szónoklatait).
Gyerekvonat a vízben:
Elringatták a hullámok:
Vízifotel:
Szállásunk kapuja (a csajok már mindig rég bent voltak a teraszon, mire mi előkapartuk volna a kulcsot):
Sebes orros katasztrófa-fotó lett volna, de elég vidámra sikerült, a seb meg alig látszik:
Tengerparti tesók 3 éve és most:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése