Boldog új évet kívánunk!

Pár cikk a Dusa-szótárból

"Anyuci, mittáj?" = "Anyuci, mit csinálsz?" A hozzá tartozó jellegzetes hangsúlyt sajnos nem tudom írásban bemutatni.

"Rendben vagyok" = "Ébren vagyok" Elég soká tartott, mire megfejtettük, máig sem teljesen világos, miért akar bennünket ezzel állandóan megnyugtatni.

Az aktuális kedvenc:

"Mutatok valamit!" = "Add ide nekem azt a finomságot a hűtőből!"

Egyébként amilyen lassan indult be a beszéde, olyan kis ügyes már, sokszavas, szépen ragozott mondatokban beszél, nagyon bő szókinccsel. Nagyon szórakoztató és szívmelengető, főleg ha mondjuk olyasmit mond, hogy "Nagyon szeretem Anyát, puszit adok neki!"

Kis kedvencek titkos élete

...avagy kandi kamera kis csavarral:

Az alábbi videó nem a legeseménydúsabb, és Oscar díjat sem fog kapni érte a rendező és operatőr (de az egyetlen emberi szereplő nagyon hitelesen alszik), az izgalmassága a készítés (és a megtalálás) körülményeiben rejlik:

Időpont: éjjel negyed 11

Helyszín: Dusa ágya

Készítő: minden bizonnyal Dusa, mivel Emó, amint egy rövid snittben látható, ártatlanul alszik mellette, a mű pedig az ő telefonjával készült, mint azt meglepve tapasztaltuk, mikor letöltötte róla a képeket

Karácsonyi hangolódás

Egyesek így élvezik a fehér előkarácsonyt:

van, aki viszont másnap egy hógolyózás közben eltört ujjal hangolódott a Heim Pál kórházban:

Az első néhány óra vidáman és vagányan telt:

de estére megunta, és csak azt mantrázta folyamatosan, hogy "Le akarom venni! Le akarom venni!" És ez még csak az első nap...

De mindezek előtt még egy csajos wellness délutánnal készültünk az ünnepre, és mindhármunk hajából jópár centit áldoztunk a karácsony oltárán (a harmadik nem Dusa, hanem én, de erről nincs kép):

Dusahumor

Dusa első (de elég sokszor előadott) vicce:

Dusa szenvedő hangon: "Nagyon PÁJ!" (=fáj)

Valaki: "Mi páj?"

Dusa vigyorogva: "GolyóPÁLY!"  :)

(Tudom, tudom, most véssük be nála a hibásan mondott szavakat, de ezen a kettőn kívül most nem is jut eszembe más, amit konzekvensen rosszul mond, ezek meg kellenek a vicchez :))

Mikulásfutás

A tavalyi halloween-i Szörnyecske futás után idén Mikulásfutáson vettünk részt Futanyu szervezésében. Az alap táv 2 kör volt a KAC pályán, de az oklevelet differenciálták aszerint, hogy ki mennyit tett meg. A pálya babakocsival vállalhatatlanul sáros volt, ezért nekem Dusával a karomban a kettő is elég sok volt, de így a végén legalább egy felet futott (na jó, gyalogolt) is a kis legény. Lica is megelégedett az alappal, Mimit viszont elkapta a gépszíj, és 12 körig meg sem állt! A végén már tökegyedül futott a töksötétben, és így női bajnokként fejezte be a futamot (a fiúk közül ketten 13-at is megtettek, ráadásul valamivel gyorsabban, mint ő, de nagyobbak is voltak). Mire bejött a pályáról szegény, már a Télapó szaloncukra is elfogyott...

Őszből a télbe

Vasárnap az egyik percben még őszi levelekben hempergőztek,

a másikban már a karácsonyi vásárra gyártottuk Lica árucikkeit:

Ma pedig már havazott is reggel, és bár Dusa tuti nem emlékszik a tavalyira (nincs is sok emlékeznivaló), mégis boldogan kiabálta ő is, hogy "Esik a hó!"

A legemlékezetesebb római élmény (közkívánatra)

Valóban, nem írtam semmit Rómáról, csak annyit, hogy jó sokáig nem volt nyugis napunk (valószínű ezért nem írtam): bő két hét alatt három utazást tudtunk le: az október 23-i hosszú hétvégén a Zemplénben voltunk, az őszi szünet első felében Rómában, majd még a hazaérkezés napján indultunk Nyíregyházára egy Lego-gyárlátogatással kombinált unokatesós kiruccanásra.

Na de mi volt a legemlékezetesebb a család számára a világ leghíresebb városában, a történelem bölcsőjében? Hát ez:

Mimi őrjöngve közölte, hogy ő egész éjszaka sírni fog (szerencsére nem úgy lett), és Dusa is stabilan beépítette a szókincsébe a teknősbéka szót. Olyannyira, hogy mikor most szombaton, három és fél héttel az esemény után bemondták a HÉV-en, hogy "Rómaifürdő", Dusa közölte: "Gonosz teknősbéka!"

Azért nem maradtak el a kötelező látnivalók sem,

(Lica felháborodott kommentárja az Igazság Szájához: "Ez egy nagy kamu!" - merthogy még az ő kezét sem harapta le...), és mikor ezekből kifogytunk, megfűszereztük egy novemberi fürdőzéssel:

Kincsek

Vasárnap végre volt egy nyugis napunk (nagyon-nagyon rég volt ilyen), és a csajok tündérien szórakoztatták az öcsikéjüket. Mimi ezt így kommentálta: "Szerintem a Dusának kincsélete van. Mert kincs testvérei vannak"

Dusa okos

Dusa minden szavunkat szajkózza vacsoránál. Végül már heccelni kezdik:

Apa: "Majom!"

Dusa: "Majom!"

Apa: "Papagáj!"

Dusa: "Papagáj!"

Lica emeli a tétet: "Buta vagyok!"

Dusa: "Lica buta!"

Az okos gyermek egyébként már nem csak angolul, hanem franciául is beszél. Mostanában vívópózba vágódik, és elkiáltja magát: "En garde!" Fogalmunk sincs, honnan szedte...

Dumaláda

Most már igazán beértünk a legjobb korba, amikor felváltva büszkélkedünk és dőlünk a röhögéstől attól, amiket a legkisebb csemete összehord. A fejlődés exponenciális, úgyhogy így, hogy jó ideje nem jutottam ide írni, amiket korábban meg akartam örökíteni, mára már nem is olyan érdekesek. De azért megpróbálom összeszedni azokat is:

• A kezdeti "Mi? Mi?" korszakból mostanra "Mi ez? Mi ez?"-re finomodott az állandó kérdezés.
• Nagyon tudja már mindenki nevét, és imádja a becéző formákat: Anyuci, Apuci, sőt Papuci, ha hízelegni akar.
• A melléknevekből a nagy-bébi nem túl tökéletes párosa mellett kedvenc a sötét-világos (ahol sötét, oda nem hajlandó bemenni), tudja a hosszú-rövidet, és gyakori a "Duda csinos!"
• Igékből állandó az "eldőlt", "elment" (valamiért folyton azt hallgatjuk, hogy "Énok elment. Illés elment"), de néha már többféleképpen ragozott forma is előfordul (iszik, iszok /tudom-tudom, milyen csúnya így/, ittam).
• Hosszabb összetett szavakat is használ már, a római őszölés élményei alapján pl: teknősbéka, rendőrautó.
• Mondatokban háromszavasakig jutott: "Nagy róka alszik", "Anya nem pakol" (ez nem kritika, hanem felszólítás volt, ragaszkodott hozzá, hogy ő egyedül rámolja be a szárítógépet)
• Továbbra is nagyon pozitív gyermek, így egyik kedvenc kifejezése a "Hip hurrá!" Mikor valakinek meséltem, hogy az unokatesók hamarosan a közelünkbe költöznek, így örvendezett: "Énok! Illés! Buli! Hip hurrá!"
• Anyja fia, imádja a golyópályákat, azaz a "golyópály"-t, aktuális kedvenc cuki kifejezésünk tőle a "bébi golyópály", ez az, amit egyetlen elemből építünk, mert már indulnunk kéne reggel, de ő könyörög, hogy "picit, picit!"
• És a végére még egy háromszavas önkritikus mondat videón (a látszólagos cukiság ellenére tényleg egy ördög, legalábbis az éjszakai fektetéseknél, amik manapság minimum este 10-ig tartanak...)

Dusa és az alpaka

Ki kerget kit?

Hajvágás

Nekem úgy tűnt, épp csak az imént történt, mikor legutóbb ollót csattogtatva üldöztem Dusát a lakásban... Utána a bölcsiben, mikor megtudták, hogy én vágtam, megkérdezték, fodrász vagyok-e :) De úgy éreztem, másodszor nem sikerülhet ilyen jól, valamit viszont tenni kellett, mert megint lányos hosszúságú lett a lobonc.

Miután Emó nem járult hozzá, hogy kisautós-székes gyerek élményfodrászatba vigyem, nekiestünk ketten (Bogyó és Babóca hathatós segítségével). Iszonyat nagy kupac haj gyűlt össze, az eredmény meg végülis nem is lett olyan rossz (bár közben elég sokszor hangzott el a számból az aggódó "bilifejű" kifejezés), csak elveszett az az egyedi Dusa-jelleg, tucatkisfiú lett belőle :(

Sajnos közvetlenül előtte nem készült kép, így kénytelen vagyok egy régebbit betenni, de mivel nagy kedvencem, nem is baj:

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Egy csokornyi Dusa-videó

Pucér táncos:

"Énekelni" is szokott, csak mondani kell, hogy "Dusa, énekelj", és mintha megnyomtunk volna egy gombot, indul a verkli (a videón persze csakazért sem megy ilyen automatikusan, cserébe Mimi is énekli saját szerzeményét):

Kilövőállomás a teraszon:

Hát nem édesek a fiúk?

Akrobata

Nem esett messze az alma a fájától... vagy inkább a nagyobbik nővérétől...

Ilyen pózban szeret étkezni (saját találmány, a nővérei csak utánozzák):

Nehogymár a fenekén üljön gyurmázásnál (teraszablakban, egy gyurmanyomó szerkezeten állva):

Ha addig nem, majd akkor fogok megőszülni, amikor ezek ketten elmennek együtt sziklamászó túrára...

Mindennapok két iskolással és egy bölcsissel

Elviekben könnyebbnek kellene lenni most az életünknek, mint tavaly, mert már csak kétfelé vannak a gyerekeink, a gyakorlatban valahogy ez mégsem így van. Az oviban nem számított, hogy pontosan mikor érek oda, Lica pedig már egyedül jött haza a suliból tavaly, így nem kellett sehol percre centiznem az időt. Viszont Mimi még nem jöhet egyedül (tesóval) haza, és 4-kor hozzák ki őket a suli elé (kivéve, amikor énekkar, kézilabda, vagy bármi egyéb miatt máshogy van). Ennek Dusa issza meg a levét, mert nem tudok előtte menni érte, egyrészt nem fér bele, másrészt nem tudok pontos lenni, ha van előtte egy megállóm, úgyhogy ő általában az utolsó a sorban. Ráadásul heti kétszer még ahhoz is asszisztálnia kell, hogy valahogy elüssünk egy felesleges 20 percet úszás kezdetéig, aztán megvárjuk, míg a csajok átöltöznek (azzal szokta ilyenkor kárpótolni magát, hogy kifosztja a lányok uzsis dobozainak maradékát, ők meg nagyon rendesek, és mindig hagynak neki valamit).

És a fuvar még a kisebb gond: Az a cucc és táskatömeg, és ezek napi szintű ide-oda pakolása, ami a két iskolással jár, egyelőre leküzdhetetlen káoszt jelent számomra. Miminek két iskolatáskát kértek (egy nagy hétfőre és péntekre a sok tancucchoz, és egy kicsi a köztes napokra, tehát a három napi kényelem fejében két napon kettőt visz, ráadásul akkor, amikor még a tornazsák is ott van harmadiknak), plusz tornacucc, balettcucc és úszáscucc két főre, ez kiegészítve az én és Dusa bölcsis táskájával összesen nyolc pakk, amit napi szinten menedzselni kell (koszosak ki, tiszták be, üzenőbe írtak-e valamit, uzsi ki-be, lecke ki-be, pénzt beküld, stb), ehhez jönnek a pulcsik, kabátok, esernyők. Csodák-csodája, napokig a táskában rohadó uzsimaradék nem fordult még elő, a benzinkúton ragadó Anya viszont igen, mert a pénztárcája az előző napi uszicuccban maradt, ami csak tankolás után derült ki (ennél pár fokkal enyhébb incidensek pedig mindennaposak).

Szóval a logisztika nem könnyű. A suli viszont annál inkább a kis elsős Miminek, aki minden nap azzal jön haza, hogy „A suli túl bébis”. Azért azt is szokta mondani, hogy nagyon jó, de ezt leginkább az udvari szünetre, a balettra meg a kézilabdára szokta érteni.

A szociális életéért viszont nem kell aggódni, mint anno Licáért aggódtunk az elején, az ovis tapasztalatok alapján. Egyrészt vannak ovis csoporttárs-osztálytársai, köztük az egyik legjobb barátnő, de úgy tűnik, a többi osztálytárssal is összebarátkozott, szereti őket. Az meg egy külön műsor, amikor délután négykor először megölelgeti búcsúzásképp néhány osztálytársát, Lica néhány osztálytársát, a felsőbb évfolyamokba járó korábbi ovistársakat és osztáyltársaikat, az előbbiek testvéreit, a nyári tánctáborban megismerteket, kézilabdán (sajátján vagy még tavaly Licáén) megismerteket, és egyéb számomra ismeretlen szereplőket, akikkel az udvaron szövetséget kötött, továbbá néhány anyukát és apukát. A nagyobb fiúk közül azért vannak páran, akik kissé félszegen fogadják ezt a szeretetrohamot, de a többség egészen őszintén viszonozza. Azt hiszem, ezt hívja az angol nyelvű gyerek szakirodalom „social butterfly”-nak, az introvertált elsőszülöttünk után egy ilyen is jutott 😊

Szavak

Nehéz bármit is írni az előző bejegyzés után, de legalábbis a gyerekeknél az élet megy tovább intenzíven, és nem szeretném őket megfosztani attól, hogy megörökítsem a vidám pillanataikat az életünket beárnyékoló szomorúság miatt. De valami mindenképp idekívánkozik még: Zíka meséje Amanda királykisasszonyról és az elveszett Mamáról, ami remélem, majd egyszer terápiás hatású lesz a lelkünkre, most még azért zokogunk rajta, pedig vicces is, keserédes, és úgy kerek, ahogy van. (Hugicám, lehetek a menedzsered, amikor majd végre rászánod magad, hogy hivatalosan is írói babérokra törj?) Olvassátok, és gondoljatok egy picit Jutka Mamára, akár ismertétek, akár nem! Köszönjük! http://enokkonyve.blogspot.hu/2017/09/amanda-es-az-elveszett-mama.html

De nem csak Zíka forgatja mesterien a szavakat a családban, hanem a mi kis papírformának megfelelően lassan beszélni kezdő fiacskánk is beérik végre: a hirtelen beszédrobbanásban át is ugrottuk azt a fázist, amikor az ember jegyzetelni kezdi, hány szót mond már (pedig ez nagyon mókás lehet, pl. egy ismerős azonos korú lányának 71 szava között az szerepelt pl, hogy despacito 😊). Utánunk mondani bármit tud, de magától is nagyon sok szava van már, és nagyon gyorsan ragad. Aktuális kedvencek a „gomba” és a „torta”. És végre Licát is tudja mondani már (persze nem tökéletesen), ezzel jó sokáig küzdött, vagy csakazértis Mimit mondott, vagy olyanok sültek ki belőle, hogy „Gli-gli-gli-gli-TA!”

Legnagyobb átéléssel persze azt tudja mondani, hogy „Nem”, igen nincs, ha nagyon muszáj, akkor „Jó”-t mond. Szókapcsolatokból kettő van egyelőre: a „Nem többet” és az „Anya, gyeje!” Ez utóbbi a virtuális korbács a kezében, álló nap ez megy. Akkor is, ha ott vagyok mellette, ő elmélyülten golyópályázik, és én merészelek legalább egy kicsit másra gondolni (vagy ne adj isten mondjuk felemelem a lábamat, hogy lopva valami tornázásfélét vezessek elő), szóval nem csak fizikailag kell menni vele, hanem lényegében azt jelenti: „Anya, csak velem foglalkozz!” Néha visszasírom, amikor nem beszélt…

Szinte mindent magyarul mond, 1-2 dolog maradt angol: car, door, book, dog és persze a deer, még a busz is „bu”-vá változott a korábbi „bá”-ról. De nem baj, érteni nagyjából mindent ért, már ezzel is alighanem jobb a nyelvtudása, mint honfitársai többségének, úgyhogy nem volt értelmetlen a dolog. És nekem is sokat gyarapodott közben a szókincsem és a gördülékenységem is.

Van még egy kedvenc angol/magyar szó, a bébi. Olyat nem mond, hogy kicsi, ami kicsi, az bébi. És így hívják a Lica ágyából elorzott kedvenc alvótársát is, a kisrókát, míg a mamaróka a „Na” (=Nagy) névre hallgat. Alváshoz menet, az ágyából kikelve, bölcsibe jövet-ment mindig össze kell szedni a szentháromságot: „Baby! Na! Deer!”, és ehhez társul még ágyba menet az „Enni!” (=inni =vizesüveg). Amikor így felpakolva menetel le mondjuk a lépcsőn, az elég ijesztő és veszélyes.

Na meg bölcsibe menet is nagy az elejtés és elvesztés veszélye, eddig egyszer ijedtünk meg, amikor a bölcsis ágyban maradt Baby, rögtön indult a már sokszor eljátszott dublőrkeresési folyamat, ilyesmi eredménnyel:

Hát nagyon ajánlom, hogy ne veszítse el, mert oké, hogy mindent a gyerekért, de azért mindennek van határa… A keresés közben bukkantam erre a képre is, úgy tűnik, más előrelátóbb volt (ezért akkora hiánycikk már a róka 😊):

Gyász

Mindig nagyon fogsz nekünk hiányozni, drága Anyukám, drága Jutka Mama!

Szarvasvadászat

Mindig is tudtuk, hogy butaság Norvégiában vásárolni kedvenc alvósnak szánt tárgyat, mégis megtettük... És mivel drága volt, és ki tudja, tényleg szeretni fogja-e (bár végülis mindhárom elfogadta azt, amit mi alvósnak szántunk, úgyhogy úgy tűnik, ez nem valami égben köttetett szerelem dolog, hanem nagyon is földhözragadt szülői befolyás - attól tartok, a házastárs-választás nem lesz ennyire egyszerű és szánk íze szerint való :)), lényeg a lényeg: csak egyet vettünk. Katasztrófa ezidáig nem történt Dear Deer-rel, egy vendégségbenhagyás (egy éjszakai alvás) és pár bölcsibe menet otthonhagyás (darabonként egy délutáni alvás) volt csak, végülis nagyjából gond nélkül, de mégis, a félelem beköltözött az érzékeny anyai szívbe, hogy mi lesz ha...

Nem sok reményt fűztünk hozzá, próbáltuk inkább nemzetközi kapcsolataink tesztjének felfogni: képesek vagyunk-e közvetítő útján hozzájutni a póttárgyhoz 2000 km távolságból, úgy, hogy nem valami híres márka, vagy konkrét üzlet terméke, egyszerűen egy turistáknak árult szuvenír (címkéje ugyan volt, norvégul tudó ismerős ismerőse fel is hívta a rajta található forgalmazót, de az nem tudott segíteni).

Nos, beletelt jópár hónapba, de itt van velünk Deer 2, aki szép élénk színű, fényes szegéllyel, selymes tapintással, illatosnak talán nem mondanám, de legalább nem büdös, mert még sosem hányták/kakilták le, vonszolták sárban, dobták esővizes vödörbe, csócsálták a szarvát, szóval hiába ugyanaz elvileg, de szerintem mégis ég és föld... De mivel a gazdi hímnemű, ezért mély előítéleteimnek megfelelően érzékszervei igen limitált skála megkülönböztetésére alkalmasak, tehát semmit sem érzékelt a cseréből, miközben én remegve nyújtottam át neki a dublőrt, és boldogan rejtettem a mosógép hátsó traktusába az eredetit (mielőtt az olvasóban rettenetes gondolat támadna, szeretném leszögezni, hogy a fenti cselekedetek után korábban is ki lett már mosva Deer 1, de azért nem egyszerű ennek az időzítése).

A fotó talán nem adja hűen vissza a különbséget, és nem is a legjobb minőségű (de az azért szerintem látszik, ki kicsoda), mentségemre szóljon, hogy igen nehéz olyan lopott pillanatot találni a fényképezéshez, mikor mindkét főszereplő adott, és a gyermek sem les, azaz éppen sem rajtam, sem a szarvason nem csüng.

Hattyú

Az aktuális kedvenc szó:

Szlovénia képekben

Kicsit megkésve, de mentségünkre legyen mondva, hogy hat gyereket (sőt, egy napig hetet) menedzseltünk azóta.

Annak ellenére, hogy akadtak nehézségek (többnyire az autóval kapcsolatban: az első két reggelen lemerült akksival indítottunk (volna) - lehet, hogy akkor az otthoni lemerülésekben sem az állandóan az autóban játszadozó, világítást kapcsolgató kicsi fiú tehetett? -, nem működött a légkondi 40 fokban, illetve persze voltak még autóban hányások is, de erről talán nem az autó tehet), szuper nyaralásunk volt!

A leglátványosabb képeket a ljubljanai Illúzió Múzeumból tudjuk prezentálni:

De azért Emó is elég látványosakat fotózott, mikor egyszer eljutott futni hajnalok hajnalán a Bohinj-tó körül (És mindenképp szeretném az örökkévalóságnak megörökíteni, hogy 15 km futás után még bevásárolt és reggelit is készített, miközben mi édesdeden aludtunk. Köszönjük szépen!)

Az édesded alvás reggel jellemző volt, de este elég későn került szokás szerint ágyba a nép, és azon az egy szálláson, ahol nem volt babaágy (persze hogy ott töltöttünk három éjszakát, a többin csak egyet-egyet), az éjjelek is elég mozgalmasra sikeredtek, nem jött be Dusának az együttalvás egyik nővérével sem.

Következzen a "Bátor gyerekeink" sorozat:

És még egy pár csoportkép a családtagok különböző kombinációival:

Ábécés játék

Ki mit csinál olyan betűvel, amivel a neve kezdődik? Ezt játszottuk vacsinál, a csajok nagyon elemükben voltak. Voltak költőiek (persze hogy Mimitől) pl. Piri pitypangot szed, de nagyon mókásak is, mindkettőjüktől. A legjobb talán ez volt: ha már Beni bogarászik, akkor Gergő ganajt túr :) De valamiért a "Kati mama kukát mos"-t is nagyon viccesnek találtuk.

Az előző felvonás délután metrózás közben a "Ki mit eszik?" volt, úgyhogy ezennel kiírjuk a pályázatot: Mit eszik Illés? Mi az ikránál jobbat nem találtunk. És csak hogy tudjátok, mit eszik az űrhajós: űrhajós kutyát!

(Nem) alvás

Másfél évesen eljött az első alkalom, amikor Dusa délutáni alvás nélkül abszolválta a napot, ráadásul nem is akármilyet: autózás, túra, strand, nagy társaság, autózás, és meg sem kottyant neki. Az egyetlen alkalom volt az utóbbi pár hétben, amikor nem tartott kb egy órán át az esti altatás.

Így aztán nem csoda, hogy ha nagy ritkán itthon vagyunk délutáni alvás idején, akkor nem lehet 1-kor letenni, ha meg mégis alszik, akkor este 10-ig ne reménykedjünk... De azért ez még kicsit korai, különben is, ha mi még el is engednénk a dolgot, a bölcsiben úgyis aludni fog, úgyhogy nincs mit tenni, meg kell barátkozni a gondolattal, hogy kis alvásigényű gyerek jutott, és ne tervezzünk estére (se) felnőtt szabadidőt :(

Másfél éves méretek

Jó hosszú idő után méredzkedtünk, meg is lepődtem:

Súly: 9,65 kg

Magasság: 81 cm

Elsőre jó soknak tűnt, de aztán a percentilisgörbén ellenőrizve azért csak a 10% alatt van a súly, a magasság 35% táján.

(Csajok összehasonlító súlya: Lica 8860 gramm - bodyban és pelusban mérve, Mimi 8440 gramm. Ehhez képest tényleg sok a 9650)

Elkészült a nagy mű!

Azt hittem, már lezártam a Portugália-témát, de képfeliratozás közben olyan képre bukkantam, amihez muszáj volt visszakeresnem a 4 évvel ezelőtti párját (és lám, pontosan ugyanazt a feliratot adtam neki, mint ennek most):

Lica Portugáliában is sportol

Bár a csajok a tavalyi foci EB óta Christiano Ronaldo miatt szerettek volna Portugáliába menni (tudom, tudom, Madridban, esetleg Madeirán nagyobbak lettek volna az esélyek), de vele nem találkoztunk (bár egyszer találtak valami meccset a tévében), így foci helyett maradt ez:

meg ez:

vagy esetleg egy kis fekvőtámaszozás a kontinentális Európa legnyugatibb pontján:

Bizonyítvány

Időközben persze volt egy bizonyítványosztás is, de mivel egyrészt kihagytuk Portugália kedvéért (tavaly magas láz miatt nem nézhettem büszkeséggel telve, ahogy jutalomkönyvet vesz át, erre most sem), másrészt úgy látom a facebook-on, hogy manapság nem trendi a gyermek kitűnő bizonyítványával dicsekedni, ezért nem közlök fotókat, de azért halkan elárulom, Emót idézve: Csak öt jelese van... mert a többi kitűnő, mégpedig a lényeges tárgyak: matek, nyelvtan, irodalom, angol, környezet és persze a tesi; erkölcstanból és a bizonyítványosztásig hírből sem hallott életvezetés nevű tárgyból megbocsátjuk, hogy nem dicséretes, a művészeti tárgyakon meg nem lepődünk meg. Ennek némileg ellentmond, hogy a művészeti iskolában is kapnak bizonyítványt a táncra, és ott is minden kitűnő.

Mimi pedig elballagott az oviból, szeptembertől az 1.a padjait koptatja, már ha jut neki pad, ugyanis 31-en lesznek az osztályban minimum. Licához hasonlóan most sem jött össze semmi az osztályfőnökválasztási törekvéseinkből, de utólag ott sem bánjuk, és a nagy osztály előnye, hogy benne van minden ovis ismerős.

Portugália

Címszavak, mert még nagyon nem értem utol magam teendők terén sem, és kipihenni mg pláne nem sikerült még a nyaralást :)

Fő programok:

• Lisszabon (avagy Lica-bon), ahol a híres épületeknél sokkal többet töltöttünk az Óceániáriumban, és a fő esemény az volt, hogy Mimi kalapja kirepült a velünk tovarobogó villamosból, de Apa hősiesen visszament érte autóval
• Mesekastélyok és izgalmas kastélyparkok Sintrában (nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy labirintusbarlang van a kertjükben... vagy éppen egy ilyen negatív torony a föld alatt:

)

• Cseppkőbarlang, aminek a kijárata (micsoda véletlen) egy csúszdaparkra néz, ami rögtön szabotálja is az Emó által megálmodott kultúrprogramot (most komolyan: egyetlen templomot sem néztünk meg egy hét alatt! Ez egészen abnormális - avagy másképp fogalmazva: jó a gyerekek alkupozíciója)

                                 

                                                     

                                 

• A félelmetes víznyelő:

                                   

• Szárazföldi Portugália legmagasabb pontja, ami egy körforgalom (betehetjük a hülye körforgalom gyűjteményünkbe a norvég alagutas példány mellé)

                                  

• Strandolás normális és kevésbé normális helyeken (ide besorolhatjuk a kettővel fentebbi képet is)

                                               

                                    

                                     

• Állatkert telefont rágó és beszélő papagájjal (a lányok szerint azt mondta, hogy "Anya a réten szalad"), zsebibaba kenguruval és rengeteg Dusa által megkergetett madárral
• Aquaparkba oltott vízi állatkert mindenféle show-val (delfin, fóka, papagáj és kalózshow - a csajoknak az utóbbi tetszett a legjobban :)) és delfinúszással, amire sajnos rajtam kívül senki sem kvalifikálta magát a mélyvízképesség követelménye miatt, iskolai úszásoktatás ide vagy oda

Szállásaink: 

Három volt, három teljesen különböző stílusban, de mind szuper: lisszaboni lakás, hegyi kísértetház (nagyon modern luxuskísértetház, azt meg kell hagyni, de azért első éjszaka a süvöltő hegyi szél és a félelmetesen nyávogó macskák hallatán az ágyban forgolódva még nem ítéltem oda a szuper jelzőt), és apartman egy farmon, medencével, narancsligettel és a Dusa által naranccsal tömött csacsival.

Időjárás:

Elég az hozzá, hogy a zoknikra és hosszúnacikra nem sok szükség volt. Pulcsi is csak egyszer kellett, mikor Lica a 40 fokban magára öntött egy kalapnyi vizet, aztán bementünk az Óceániáriumba a pingvinekhez

Pihenési faktor:

Nulla. Várfalak, medence, sziklaszirtek, óceánpart - az otthoni figyelem tízszerese szükséges a rosszcsont kölykökre. Dusa így is eltűnt egyszer, aztán így találtam rá:

Éjszaka minden időszámítás szerint is jó sokáig fent voltak, el is készült a régi klasszikus videó újrajátszása (nehogy "akkor és most" nélkül maradjunk):

7 éve:

Most:

Dusa azért ki tudta pihenni magát, mindig a legizgalmasabb dolgokat aludta át napközben. A csúcs a száguldó motorcsónak, arcába permetező sós vízzel:

De miután hajnali 1-kor értünk haza Budapestre, a család nagy része fél 11-ig húzta a lóbőrt (kivéve a csajok, akik már hajnali 9-től ébren mulattak). Sajnos Dusa Portugália előtti és ottani egész nyugodt éjszakáinak azóta lőttek, biztos visszavágyik, azért sír éjjelente...