Apa ma nagyon vicces volt: úgy csinált, mintha nagyon nem
akaródzott volna elindulni neki munkába, Anya meg aggódott, hogy el fog késni,
mire végül kiderült, hogy mára szabit vett ki :) Nagyon örültünk ám!
Anya ma elvitt volna a munkahelyére Zsolti bácsi búcsúztatására, de mivel oda nem engednek be kisbabákat, nehogy kirabolják a céget, és az engedélyünk csak akkorra futott be, mire már nem tudtuk az evési ritmusomat az időponthoz igazítani, ezért inkább sétálni mentünk, végre hármasban. Anya így még futni is tudott menni közben, hosszú idő óta először. Eközben találkozott a „kedvenc” kutyás néninkkel is. Róla azt kell tudni, hogy régebben leszúrta Anyát, hogy ennyi idősen még nem szabad kivinni engem, és biztos fázom a 40 fokban, ezt ellenőrizendő összetapizott a kutyás kezével, és aztán elkezdte Anyának mutogatni a fényképeit, merthogy Anya „úgyis annyira ráér”, és csak az szabadított meg tőle, hogy a kozmetikába kellett menniük. Nem derült ki, hogy a néninek vagy a kutyának... Mikor másodszor találkoztunk, a néni már nem emlékezett ránk, így újra megkérdezte, hogy ugye kisfiú vagyok, és nem fázom-e. Szóval szimpatikus néni. Szerencsére ha ugyanazzal a babával nem ismerte meg Anyát, akkor futás közben, baba nélkül még kevésbé. Viszont Anyának újra szembesülnie kellett azzal, hogy futás közben a hülye férfiak beszólogatnak neki, úgyhogy inkább majd valami otthoni tornának néz majd utána. Az nekem is sokkal szórakoztatóbb, ha látom, Anya hogyan ugrabugrál!
Anya ma elvitt volna a munkahelyére Zsolti bácsi búcsúztatására, de mivel oda nem engednek be kisbabákat, nehogy kirabolják a céget, és az engedélyünk csak akkorra futott be, mire már nem tudtuk az evési ritmusomat az időponthoz igazítani, ezért inkább sétálni mentünk, végre hármasban. Anya így még futni is tudott menni közben, hosszú idő óta először. Eközben találkozott a „kedvenc” kutyás néninkkel is. Róla azt kell tudni, hogy régebben leszúrta Anyát, hogy ennyi idősen még nem szabad kivinni engem, és biztos fázom a 40 fokban, ezt ellenőrizendő összetapizott a kutyás kezével, és aztán elkezdte Anyának mutogatni a fényképeit, merthogy Anya „úgyis annyira ráér”, és csak az szabadított meg tőle, hogy a kozmetikába kellett menniük. Nem derült ki, hogy a néninek vagy a kutyának... Mikor másodszor találkoztunk, a néni már nem emlékezett ránk, így újra megkérdezte, hogy ugye kisfiú vagyok, és nem fázom-e. Szóval szimpatikus néni. Szerencsére ha ugyanazzal a babával nem ismerte meg Anyát, akkor futás közben, baba nélkül még kevésbé. Viszont Anyának újra szembesülnie kellett azzal, hogy futás közben a hülye férfiak beszólogatnak neki, úgyhogy inkább majd valami otthoni tornának néz majd utána. Az nekem is sokkal szórakoztatóbb, ha látom, Anya hogyan ugrabugrál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése