2009. július 8: Félelmetes kaland

Ma nagyon rémisztő dolog történt! Jött egy futár néni, aki gyönyörűszép játékokat hozott nekem, de én épp aludtam, a házba pedig nem szabad elvileg beengedni a futárokat, ezért Anya úgy gondolta, nem vesz fel a kiságyból, hanem gyorsan leszalad, csakhogy nem vitt magával kulcsot! Így aztán kizáródott, miközben én bent voltam! Már az első lépésnél felfogta, mi történt, és nagyon-nagyon megijedt. A futár néni nagyon kedves volt, és odaadta a mobilját Anyának, így ő riasztotta Apát, de az nagyon sok idő, míg Apa hazaér, nekem meg hamarosan ennem kellett...
Aztán a futár néni feljött segíteni Anyának megpróbálni kinyitni az ajtót a titkos módszerrel, amit itt nem árulok el, mert Nagymami szerint már a futár néninek sem kellett volna kikotyogni... De nem sikerült, hiába, ez nem női munka. Így aztán Anya utolsó előtti mentsvárként (az utolsó az lett volna, hogy a felső szomszédoktól valami kötélfélén leereszkedik az erkélyünkre) becsöngetett a házban lakó ismerősükhöz, Boldi bácsihoz, aki csodák csodájára otthon is volt, és sikerült a titkos módszerrel kinyitnia az ajtót, de addigra én már bömbiztem odabent. Most már Anya nagyon figyelte a trükköt, hogy ha még egyszer ilyen előfordul, akkor neki is menjen. De hogy inkább elő ne forduljon még egyszer, Anya csinált egy szép „Vigyél kulcsot!” feliratot az ajtóra belülről.
És hogy miért is volt mindez a szenvedés? Íme a kapott ajándékaim (amik a két hónapos szülinapomra voltak szánva, de a szülők nem bírták ki): egy szépséges játékív a babakocsira,

és csempére ragasztható szivacsfarm, hogy fürdizés közben legyen mit nézegetnem.

Ezzel azért még főleg a szülők játszanak. De én is nagyon örülök ezeknek, annyira, hogy már megtanultam örömömben sikoltozni is! Ezt főleg éjszaka gyakorlom, és az különösen vicces, hogy a szülők rohannak be, mert nem tudják, jó kedvem van-e, vagy valami baj történt! :)