Frizura

Bár még csak másfél hónapos vagyok, érdemes visszatekinteni egy kicsit eddigi frizuráimra, hiszen a hajkoronámról vagyok híres, és sok felnőtt szokta azt mondogatni, hogy neki ennyi idős korára nincs annyi haja, mint nekem most. Folyton azt szokták Anyától kérdezgetni, hogy nem égett-e a gyomra, míg a pocijában voltam, Anya meg hiába igyekszik ezt a babonát eloszlatni, magyarázgatván, hogy a hajam nem igazán érintkezett az ő gyomrával. Amíg Anya engem várt, és mindenki mindig ugyanazt kérdezgette tőle, már gondolkodott, hogy egy táblát kellene akasztani a nyakába a leggyakoribb válaszokkal, valahogy így: „Május közepén születik. Valószínű lány lesz. Nem voltam nagyon rosszul és nem kívánok uborkát fagyival. Nem, még nincs meg a neve”, így a beszélgetések koncentrálhatnának a kreatívabb kérdésekre. Most is felmerült benne a tábla gondolata, ezúttal így szólna: „Igen, ennyi hajjal született. Nem, nem égett a gyomrom. Nem zselézzük, magától áll így. Nem kisfiú, kislány”. (A kórházba Anya már behozatta Apával az egyetlen rózsaszín ruhámat, mert unta már ezt az utolsó kérdést)
És akkor nézzük, hogy is áll az a híres haj:
Születésemkor csak sok volt, de még egész rendezetten nézett ki.

Aztán elkezdett felfelé állni, és a szülők bármit tehettek, nem tudták lelapítani.

Különösen Marcihoz képest feltűnő a sörényem :)

Fürdés közben úgy néz ki a buksim, mint egy pávakakasé...

...és csak a fürdést követő kb. 10 percben vagyok egy kicsit jólfésült:

Megoszlanak a vélemények, hogy meg fog-e maradni a szépséges hajam, de a szülők bánatára sokkal több a szavazat amellett, hogy nem. Úgy tűnik, máris sokkal ritkább, mint volt, és a Nagypapi szerint a homlokom is egyre magasabb.

Számos becenévre is szert tettem, például a kórházban egy anyuka, aki nem tudta megjegyezni a nevemet, egyszerűen Hajasnak hívott, de volt olyan is, aki Pumuklinak. Sőt nemrég még azt is mondták, olyan vagyok, mint a Songoku. A műveletlen szüleimnek utána is kellett néznie, az milyen :)