Ezt a napot megint nekem kell elmesélni, mivel Lici
nagyjából átaludta, így nem sok tudomása van a történtekről. Sűrű orvosi
programunk volt, ezért Emó is itthon maradt fizikai és lelki támaszt nyújtani
(bár az oltás esetében lehet, hogy neki lett volna szüksége lelki támaszra, de
erről majd később). Először szoptatási tanácsadóhoz (alias szopityúnéni)
mentünk, de úgy tűnik, kicsit meghaladtuk a tudományát, már orvosi esetnek
nyilvánított bennünket, annyira aggasztotta, hogy egy hete nincs
súlygyarapodás, és egyáltalán nem ébreszthető a mély álomból a gyermek, még a
bemutatott stimuláló technikái is kudarcot vallottak.
A következő állomás a gyerekorvos volt (immár a harmadik féle). A két hónapos
oltásokat nem kaptuk meg, mert nem gyarapodó gyereknek nem adják be, ennek
ellenére azt mondták, ne aggódjunk, valami vírusfertőzésről lehet szó, amire
bacilusokat kell ennünk, biztos hamar elmúlik...
Pici Lici egész nap nagyon keveset evett (mivel többnyire aludt), de fürdés
közben kárpótolt minket a vidám pancsolással:
Úgyhogy a feketeleves csak ezután következett ismét egy
óriási hányás formájában, amivel a napi pociban maradt mennyiség a botrányosan
alacsony 360 grammra csökkent. A reakció részemről vigasztalhatatlan bőgés
volt, miközben Bömbike egy kis fürdés után felhőtlenül vigyorgott rám... És
reggel 8-ig aludt teljesen üres pocival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése