Ma semmi igazán izgalmas nem történt, így arra gondoltam,
ráérő időmben végigvehetem, mi mindenféle állatnévvel szoktak engem a szüleim
illetni:
- Cica – Eredet:
Anyától örököltem, ő is Cica :)
- Bogár – Eredet: Ezt
meg Apától örököltem
- Oroszlán – Eredet: A
hatalmas szám ásítás közben (szintén apai örökség)
- Vércse – Eredet:
Akkor kaptam, amikor még az elején folyton enni akartam, mára
kiveszőfélben lévő elnevezés. De hát ezt nem is örökölhettem senkitől...
- Bagoly – Eredet:
Először születésem után egy órával illettek ezzel a névvel az éjjeli órára
való tekintettel, de azóta inkább bagolyszerű füleimre utalnak vele
- Béka – Eredet:
Tiszta szülői gonoszság, hogy ilyen rusnya állathoz hasonlítanak, Anya a
lábtartásomra fogja a dolgot, ha meg kell magyaráznia
- Malac – Eredet: Ezt nem kommentálnám...
- Nyúl – Eredet: Homályba vész, logikus lenne, ha akkor kaptam volna, mikor a kísérleti nyúl-krémmel kezdtek kenegetni, de ez csak később honosodott meg
- Mókus – Eredet: Úgy tűnik, minden cuki állatot fel akarnak sorolni...
- Bolha – Eredet: „Fordulj bolha, angyal módra”
- Kutya – Eredet: Konkrétan így nem neveznek, csak a „teásfindzsa-szemű” jelzőt örököltem a kutyától a Tűzszerszám című meséből
Természetesen a fentiek szinte tetszőleges kombinációja is
használatos.
Hogy a mai napról is essen azért némi szó, voltunk sétálni a
parkban, és a szokás szerint körém sereglő rajongók egyike nem csak a szokásos
„jaj, de sok haja van” szöveggel jött, hanem azzal folytatta, hogy én magam is
hatalmas vagyok! Anya nem igazán tudta ezt feldolgozni, hogy ő mit küzd azért,
hogy ne legyek már ilyen kicsi, erre mások milyen nagynak látnak.
És a nap végére egy fénykép, Apa így értelmezte Anya
utasítását, miszerint húzzunk zoknit. Azt hiszem, Anya legközelebb tisztázni fogja,
kiét kinek a lábára :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése