Jó híreim vannak minden fronton: végre beindult egy picit a
súlynövekedésem, csütörtökön a doktor néni megörült már a heti 5 dekának is,
ezért mégsem kell elkezdenem banánt enni (sajnos), viszont a sok bukásra kaptam
valami kását, amit szokás szerint elsőre szerettem, de azóta csökken a
lelkesedésem, a bukásaim száma és mennyisége viszont nem. Ellenben a súlyom
aztán még jobban beindult, pár napig nagyjából az elvárt szinten teljesítettem.
Azóta megint egy kis visszaesés tapasztalható, úgyhogy nem szabad semmit
elkiabálni!
Viszont nem csak a dekáim száma nő, okosodom is. A szüleim csak
ámultak-bámultak, hirtelen mennyi minden új dologgal álltam elő. Elkezdtem
nézegetni a kezemet, és ha adnak valamit bele, meg is fogom.
De a legkedvesebb játékaim most a kendők és más anyagok,
ezeket magamtól is megragadom, és tömöm a számba.
Persze Anya adhat bármilyen szépséges kendőket, a
legfinomabb még mindig a koszos, teleköpködött pelus!
De ezeken kívül is sok móka volt a héten: Anya kipróbálta,
milyen, ha hajgumit tesz a hajamba,
Apával meccset néztem,
megismerkedtem az új védőnénivel (ez nem volt olyan mókás,
mert elég bénácska, Anya szerint sosem látott gyereket), és a tejtesómmal is
(itt éppen Anya nyugtatgatja, ami igencsak ráfér, mert sokat bömbizik),
vasárnap pedig felköszöntöttem a Nagymamit szülinapja
alkalmából:
Időközben én is három hónapos lettem, de úgy hallottam, az
ajándékaimra még várhatok, Anya nem szerezte be őket időben. Pedig Apa
családjában szokás ígéreteket és később beváltható dolgokat ajándékozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése