2009. augusztus 20: Játék, tűzijáték

- by Lici

Hát ma tényleg lecsaptam a játékaimra, imádok mindent, ami újdonság! Olyan kunsztokat csináltam, hogy a szüleim csak kapkodták a fejüket, azt mondták, óráról órára fejlődöm. (Bár most, amikor Anyával másfél héttel később írjuk ezt a bejegyzést, Anya azt mondja, újranézve a képeket, videókat már nem is tűnnek annyira nagy számnak, annyira megszokta már :))

Már megfogom egyik kezemmel a másikat,

valamint a közismert dalra nem hallgatva a tehén farkát is:

Apával kifejlesztettünk egy játékot, ahol én megfogom a tehénke madzagját, Apa meg a lábát, és húzzuk, aztán nagy zörejjel magától összehúzódik.

Mindeközben a rúgási technikám is fejlődött:

Anya ezalatt lankadatlanul hímezte az L betűket a textilpelusaimba, hogy ne keverjük őket össze Marciéval, és hálát adott az eszének, hogy nem Dzsenifernek neveztek, viszont az Ilona név határozottan vonzóbbá vált számára :) (Erre korábban még lett is volna esély, 10 éves kora körül, mikor még a János vitéz számított a legmenőbb szerelmesregénynek, magasan volt a név a toplistáján, még egy Barbie babát is elnevezett így :))

Este kilátogattunk a Duna-partra megnézni a tűzijátékot,

amiről aztán szopizás helyett hosszasan értekeztem otthon Anyának. Mondta is, hogy beszélni még nem kell ma megtanulnom...