- by Anya
Hétfőn felkerekedtünk, és elindultunk a Mecsekbe, hogy
nyakára hágjunk üdülési csekkjeinknek első Licivel közös nyaralásunkkal.
Leánykánk a háromórás autóutat végigaludta, csak néha pislantott fel, aztán
megállapította, hogy még mindig nem érdemes felkelni, így durmolt tovább:
Első állomásunk a sikondai horgásztó volt, ahol a helyi
elemek a „kis horgász” megnevezéssel köszöntötték Licát.
Aztán elfoglaltuk szállásunkat, ami bababarátnak hirdette
magát, de ez egy kicsit csalódást okozott: kiskád nem volt, másnapra ígérték,
az állítólagos pelenkázó abban nyilvánult meg, hogy a kezünkbe nyomtak egy
plusz lepedőt, hogy azon pelenkázhatunk, egyedül kiságy volt, egy olyan antik
darab, hogy a falhoz kellett támasztani, nehogy összedőljön:
Ez a kép első nap készült kis családunkról az esti séta
előtt.
Másnap délelőtt: indiánlány az orfűi strandon:
Délután a napot kicsit beárnyékolta, hogy kiment a bokám az
abaligeti tónál, és rá sem tudtam állni. Emó még bevonszolt minket egy fűzfa
alá szopizni,
aztán hozta az autót értünk. Az este ennek ellenére vidáman
telt, mert egyrészt nyert a Debrecen, másrészt megérkezett a kiskád, azaz a
minikád, és valamiért irtó viccesnek találtam, hogy Lici szinte el sem fér
benne:
A szerdára tervezett túrának persze így lőttek miatta,
maradt az egész napos lustulás házon belül...
...és kívül:
De a legjobb mégiscsak a hintaágyban volt:
Csütörtökön részünkről reggeli, Lici részéről reggeli és
tízórai után indultunk haza, és ebédre már meg is érkeztünk, amit Lici
látványos örömmel fogadott, az arcára volt írva, hogy „otthon, édes otthon”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése