Végre sor
került a háti túrahordozó bevetésére Flóri börzsönyi túráján, ha már múlt héten
a havazás miatt lemaradtunk a premierről. Péntek délután Apát és két másik
túratársat felszedtük a bankban, és irány Diósjenő! A többiek már vígan voltak
a helyszínen, sajnos egy emeleti szobában, amihez kívül lefagyott falépcső
vezetett. Apa ezen le is szánkázott Licával a karjában! Fizikai baja csak neki
lett, de a lány is nagyon megijedt, volt nagy bömbizés!
A szombati
túra vidáman kezdődött, élvezte a kiscsaj a magaslati levegőt Apa hátán:
Aztán egy idő
után elunta a dolgot, fáradt is volt, meg a hegy tetején nagyon fújt a szél.
Így gyorsan megetettük a hóban,
aztán kicsit
lejjebb eresztettük az ülését, úgy már sikerült elaludnia:
A túra után
egy étteremben pihente ki a nap fáradalmait a csapat. Licának jutott egy
etetőszék, kétkedve tettük bele, hogy úgysem sokáig fog megmaradni benne, de
egész vacsi alatt boldogan vigyorgott és játszott benne!
A sok izgalom
közepette igen kevés alvásra jutott idő, ennek ellenére az esti altatáskor Lica
úgy döntött, még játékidő van. Pedig Apa éjszakai túrára sietett volna, amit
előbb kissé halasztottak a lány miatt, de olyan reménytelen volt az elalvás,
hogy végül felkerekedtek, én meg végül engedtem, és beengedtem az ágyba
játszani még egy kicsit. Vagy egy órán át rakosgatta még egymásba a poharakat
(én el is szunyókáltam közben szerintem), míg végre álmosan szopizni kezdte az
ujját.
Reggel mindkét
nap az ágyunkban kötött ki Licalány, mivel a hajnali ébredést lusta módon így
kezeltük le. De hogy két nap alatt is el lehet rontani a gyermeket, azt hétfőn
megtapasztalhattam, amikor alighanem ugyanezt elvárva kukorékolt kora reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése