A manótornára
körülbelül olyan sokszor nem sikerült eddig eljutnunk, ahányszor korábban a
Ringatóra, azzal a különbséggel, hogy a Ringató aztán tetszett, és
mentünk/megyünk még sokszor, ez viszont nem érte meg a várakozást, amiből még
mára is jutott... Ugyanis ma kivételesen fél órával később kezdődött, mint
szokott, így ott dekkolhattunk a művelődési házban, majdnem haza is jöttünk, de
végül szóba elegyedtünk két szintén pórul járt lengyel anyukával, így végül
velük csak eltöltöttük az időt kezdésig (többek között magyar nyelvleckével).
A „torna”
szervezettebb része egy gyengébb kiadású Ringató volt, a többi sok-sok időben
meg önállóan lehetett játszani mindenféle (egyébként jó) tornaeszközzel.
Kipróbáltuk mindet, kivéve az alagutat, mivel Lica eddig sosem szeretett dolgok
alatt átbujkálni. De délután aztán hirtelen ötlettől vezérelve mégis gyártottam
neki egy házi alagutat, és nagy sikert aratott!
A végén persze
kívülről is meg kellett vizsgálni az alagutat, így kő kövön nem maradt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése