Mimi fél évesen és három naposan forog hátról hasra is, ráadásul úgy,
mint ha világéletében ezt csinálta volna! És úgy éreztem, nagyobb
kedvvel is játszik így, hogy jobban kinyílt számára a világ. Nekem meg
meg kellene fogadni, hogy nem fogom folyton Licához hasonlítgatni, most
is minek aggódtam, mikor kb. egy héttel később tanulta meg, mint ő? De
hát nehéz megállni, ilyen a második gyerekek sorsa. De legalább nem
fogom leírni, mert mit fog szólni szegény, ha majd nagy korában
elolvassa? Úgyhogy üzenem neked, nagykorú Mimike, hogy még ha egy héttel
később forogtál is, mint Lica, de legalább nem üvöltöttél, ha szopizni
kellett, meg nem hánytál kétnaponta, és angyalibban aludtál éjszaka,
mint Lica, pedig már ő is csodaszámba ment, és ezt igen nagyra értékelte
az anyukád! :)
Különben is, lehet, hogy holnap már mászni fog! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése