Hogy miért nem térhettünk vissza nyaralás után az uncsi
hétköznapokba? Mert elkövettük azt a zseniálisnak tűnő húzást, hogy
házfelújítsunk, amíg nyaralunk... A részletek nem ide tartoznak, és még
nincs is vége, azt hiszem, jó darabig nem is lesz az ebből fakadó
bonyodalmaknak, a lényeg, hogy a munkálatok elhúzódása miatt két napig
nem tudtunk még nyaralás után hazatérni, aztán mikor végre hazamehettünk, nem voltunk túl boldogok az eredménnyel...
Pedig nyolc éjszaka nemalvás után már csak abban reménykedtem, hogy
otthon ki tudom pihenni magam... Ehhez képest kereshettünk befogadó
családtagokat, ahol még rosszabbul ment az alvás, mint a Balatonon, és
valahogy napközben is nehezebb volt a gyerkőcökkel, mint otthon, hiába
volt mindig ott mellettem valaki segíteni. Így másfél hét távlatából
elképzelhetetlen, hogy mennek otthon olyan flottul a dolgok hármasban...
Keddre már csak a takarítás maradt, de hát azt megintcsak nem
csinálhattam a gyerekekkel, így három óránként ingáztam Kati mamához
Mimit szopiztatni. De legalább a Licával kapcsolatos nyaralás alatti
aggályaim elmúltak, hogy nem is kötődik eléggé hozzám, mikor zengett a
lépcsőház, hogy "Anya, Anya!", amikor megérkeztem. Pedig jól érezték
magukat ott is, de azért estére jó volt végre hazamenni. Lica
megállapította, hogy tetszik neki az új kazán, és a parafa padló is,
mert máshogy lehet rajta szaladgálni :) Kár, hogy nekünk nem tetszik :(
Mimi sajnos itthon sem tért vissza sem az éjszaka átalvásához, sem a
nappali huzamosabb ideig alváshoz, így én még mindig remegek a
fáradtságtól és a bonyodalmak miatti idegességtől, de legalább a
gyerekek jól érzik magukat.
Lica egyértelműen eljutott a "De miért?"
korszakba. Aki fejleszteni kívánja a kreativitását és improvizációs
képességét, javaslom, beszélgessen el egy kétévessel! (Licát sajnos nem
tudjuk kölcsönadni e célra, mert még mindig csak otthon és velünk
szószátyár, más körülmények között nem nagyon) Egyelőre vicces, kíváncsi
vagyok, mikor unjuk meg. Legutóbb a sokadik kör végén ott adtam fel,
hogy "De miért egészségtelen a kosz?" Aki tud jó választ, szóljon!" :)
A másik vicceslicaság az volt, mikor fél lábbal a lábamon, fél lábbal
a kanapén állva egyensúlyozott, mire rászóltam, hogy ez veszélyes. Erre
ő megragadta a pólóját és magabiztosan kijelentette: "Kapaszkodom a
Licába! Úgy nem esek el!"
Meg még egy: Hajmosás után jövök elő fejemre csavart törölközővel.
Lica: "Turista Anya!" Én: "Anya most nem turista, hanem turbános. A
turista az, aki az erdőben sétál." Lica: "Én sétáltam a Mamával. Akkor
mi turista vagyunk!"
Mimi lassan kezd a kúszás-mászás irányába fejlődni. Szemmel nem
nagyon látható haladás, de valahogy mégis mindig eléri a nem túl távoli
dolgokat, és néha majdnem-négykézlábba nyomja fel magát, főleg úgy, ha
hátul a talpát hozzá tudja támasztani valamihez, de néha anélkül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése