A nyaralás időjárása terén hoztuk a formánkat: a 9 napból háromszor
tudtunk kimenni a strandra, ebből egyszer három törölközőbe burkolva
kellett a didergő gyerekeket menteni a vihar elől, elmaradt a
Balaton-átúszás és a kalandparkot is csak második nekifutásra sikerült
teljesítenünk, mert elsőre leparancsoltak bennünket a zuhé miatt, és az
utolsó pillanatig kétséges volt, lesz-e egyáltalán még a nyaralás végéig
három esőmentes óra, amikor újra próbálkozhatunk.
Ennek ellenére jól éreztük magunkat, főleg a gyerekek, pontosabban
Lica és Marci, mert Miminek kissé sok volt ez a nyüzsgés meg az idegen
hely, így nappal sokszor nyűgösködött, hajnalok hajnalán mégis mindig
úgy döntött, hogy érdemes felkelni, hátha ma nem úgy lesz, így a nyolc
reggelből egyszer kelhettem hét óra után, bezzeg Lica képes volt fél
10-ig is durmolni. Szóval a nyaralás gyerekekkel nem a pihenésről szól a
szülőknek, de így is megérte, mikor láttuk, milyen jól mulatnak együtt a
"nagyok". Persze közben tanulták el egymástól a rosszat, Lica két fő
öröksége Marcitól az oltári hangos ordibálás, és az, hogy szopogatja a
nyakláncomon levő követ, kíváncsi vagyok, mi cserébe milyen idegesítő
szokás átadásával örvendeztettük meg Marci családját :) Sajnos Licának
azt az egyet nem sikerült eltanulnia, amit leginkább irigyeltem, hogy
Marci élvezi a strandolást, Lica továbbra is utálja. Hozzá képest Mimi
maga volt a kis hableány, pedig az ő arcán sem tündökölt mennyei
élvezet, de legalább eltűrte a dolgot, és nagy néha egy kicsit
kunkorodott felfelé is a szája sarka.
A két nagyobb gyerek között az erőviszonyok látványosan megváltoztak,
korábban Lica utasítgatta folyton Marcit, mostanra viszont már inkább
Marci volt a bandavezér, aki többnyire keresztülvitte az akaratát. Lica
néha próbálkozott észérvekkel (homokozóban Lica vödrén huzakodva: "De
arra oda van írva, hogy a Licáé!"), utasításokkal ("Marci, amit a Lica
meghagyott, azt edd meg!"), csipkelődéssel (vacsinál, miközben őt
folyton Emónak kellett etetni, és egyetlen egyszer Marci is elvárta,
hogy kiszolgálják, rögtön beszólt: "Azt hittem, te már nagy vagy!"), de
nem sokra ment ezekkel a női fegyverekkel :)
A legmarkánsabb különbség a két gyerek között az volt, hogy Marci
mennyire anyás, ha elesik, rögtön Benit szólongatja (bár még vele sem
nyugszik meg hosszú percekig, ami olyan furcsa nekem, mert az én
gyerkőceim oltás után is amint felveszem őket, elhallgatnak rögtön, míg
más gyerekeket úgy kell túlkiabálnia az orvosnak, de valószínű nem az
enyémek a nagy átlag), Licát meg ha nagy trauma éri, legfeljebb
nyüszizős hangon megkérdezi, hogy "Hol a Szusz?" Hát nem mondom, hogy ez
rám nézve hízelgő, de én legalább néha balhé nélkül el tudok menni
wc-re :) De azt például nagyon meghatónak találtam, mikor Beni nagy
dörgés-villámlás közepette indult kivinni a szemetet, mire Marci aggódós
hangon rászólt, hogy "Anya, ne menj ki oda!" Azért a végén a
kalandparkban Lica is féltett bennünket egy kicsit: gondoltuk, majd
érdekesnek találja megnézni, hogyan másznak a szülők a fákon az
akadályokon, de hamar el kellett vonszolni őt onnan, mert csak sírva
nyújtogatta felénk a karját. De lehet, hogy csak arról van szó, hogy ő
is fel akart jönni :)
Komolyra fordítva a szót az én legnagyobb bánatom a nyaralás alatt az
volt, hogy tényleg alig töltöttem időt Licával, míg otthon valahogy
mindig sikerül mindkettőjükkel eleget foglalkozni, mert muszáj, itt nem
voltam rákényszerítve, mert mindig akadt jelentkező Licához, így azt
vettem észre, hogy én folyton csak Mimivel vagyok, de még vele is úgy
éreztem, hogy otthon többet nyújtok neki, mint ott, amikor minden más
eltereli a figyelmemet. Szóval a végén már hiányoztak a "fárasztó,
unalmas" otthoni napok. De akkor még nem tudtam, hogy nem egyhamar
fognak visszatérni, de ez már egy másik bejegyzés...
Itt azért illene még a sok gyerektémán kívül felsorolni tényszerűen,
mivel is töltöttük végülis a kilenc napot: a már említett három strandon
és a kétfelvonásos kalandparkon kívül voltunk tengeri akváriumban,
hajókázni, Halász Judit koncerten, madárgyűrűzésen a Kis-Balatonnál,
valamint bámultuk az esőt...
És végül még két Lica-mondás:
HVG-t olvasok éppen, Lica rámszól: "Ne azt olvasd! Ott nincs kép!"
Marci: "Fáááánkot!" Beni: "Türelem!" A művelt Lica: "Rózsát terem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése