Na, idénre ezennel letudtuk a
nyaralásokat, lehet pihenni! :) Már ha valaha kihámozzuk magunkat a szennyeshalom és a második körös padlócsere okozta felfordulás alól.
Hogy a negatívumokkal kezdjük, volt MÁV-os komfortfokozatú és zsúfoltságú nosztalgiavonat 40 euróért,
ráadásul a visszafelé közlekedő járat le is robbant, így fél hétig dekkoltunk
fent a Schneebergen. Hogy a vonatoknál maradjunk, volt 20 percig fel nem nyíló
sorompó és ezért lekésett barlang nyitva tartás (bár Lica napok múlva is
sorolta, milyen vonatok jöttek, úgyhogy neki tetszett), de talán ennél is
hosszabbnak tűnt az a 20 perc, amit egyik este hazafelé Mimi üvöltéssel töltött
a kocsiban (bár ettől eltekintve többnyire kötelességszerűen átaludta az
autókázásokat). Az éjszakák viszont nagyon is rövidek voltak, mert Mimi
jóvoltából hajnalok hajnalán az ágyunkban landoltak a porontyok, és akkor már
nem sok alvás volt, egyszer súlyosbítva azzal, hogy az éjjel első felét meg
Mimi-hányással és a kapcsolódó feladatokkal töltöttük. Első este pedig egy kis
pizsamás Lica botorkált a kijárat felé, hogy "Menjünk haza!"
Viszont a kis Lica imádta a
Hohe Wandon a játszóteret és a gyerek túraösvényt, vagányan sétált a levegőben
a Skywalk-on, míg a helyi vagányok ott cidriztek a szakadék szélén, elektromos
csónakot vezetett a laxemburgi kastély parkjában, meghódította első kétezres
csúcsát, ejtőzött a baden-i termálstrandon (mert persze a római fürdő felújítás
miatt két hétre zárva volt), meg sem tudom számolni, hányféle állatot etetett,
mindössze egyszer pisilt be (na jó, másfélszer), és a hisztik is ezekre az alkalmakra
korlátozódtak, egyszóval jól érezte magát.
Mimiről ugyanezt nem
mondhatnám el, de mivel hazatérés után egy órán át tartott a vidámság, aztán
ott kezdte a nyüszizést, ahol Ausztriában abbahagyta, ezért nem biztos, hogy a
nyaralással ártottunk neki. Foghatjuk mondjuk a fogára, ugyanis már van neki
egy! Ezen kívül megtanult felállni, ülni és beszélni, kinek is lenne kedve
mosolyogni, ha ennyi munkája van? A szókincse mondjuk kimerül a
"babababa" és "mamamama" szavakban (sőt, amióta
hazajöttünk, már ezeket is kevesebbet mondja), de Lica szerint azt is mondta
már, hogy Lica, és erősen próbálkozik tanítani a hugának a többi fontos
családtagot is (lásd: "Mondd azt, hogy Szusz!")
Azért erősen bízom benne,
hogy egy év múlva már Mimi sem szenvedő áldozat lesz a nyaralás során, az
viszont csak a vágyálmaimban él, hogy akkor majd pihenni is fogunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése