Tegnap eljött a várva várt (első idei) télapó Emó munkahelyére. Lica idén már nem félt, az első sorban nyomakodott az ajándékért és egyébként is egészen szociális volt, összebarátkozott egy nénivel (de a nevét nem volt hajlandó megmondani, szegény úgy találgatta, aztán a végén megtudta, hogy elég esélytelen volt :)), Henivel, akivel már párszor találkozott, végtelen hosszú ideig tartó fogócskát játszottak, amibe néha hagytak másokat is bekapcsolódni, és a végén még köszönt is a portás bácsinak ("Viszlát!")
Viszont nagy megdöbbenésemre a télapó-csokit nem volt hajlandó megenni, pedig ma ebédmotiválási célból desszertnek azt ígértem. Kijelentette, hogy kukacos, mert a Jutka mamánál is kukacos volt. A gyanúsított tagad, de Lica olya konzisztensen adja elő a sztorit (a mamánál találta a polcon, de a mama rászólt, hogy azt nem szabad megenni, mert kukacos, így aztán kidobták), hogy hajlamos vagyok neki hinni. Még szerencse, hogy a karácsonyvárójukban hűtőmágnesek teremnek, nem csokik...
A csokitól eltekintve viszont ezek a nemevős lányok egyenesen zabálnak az ilyen bulizós alkalmakkor. Mimi úgy falta a sütit tegnap, hogy nem győztük hozni, megint kinézegetett egy banánt is más kezéből, előtte-utána az autóban babapiskótát falt, és még utána otthon egy fél üveg bébiétel és a szopi, olyan kerek volt a hasa, hogy még... A gasztroenterológus majd azt hiszi, ő váltotta meg a világot. Lica meg ma a babakörben ette meg a mézeskalácsok felét, amit épp jótékony célra díszítettünk, Mimi pedig üvöltve adta a világ tudtára felháborodását, hogy ő nem ehet belőle. És még hátra van ma a szakosztályi est...
Alig várom a találkozást a kis rózsaszín asztronautával :D
VálaszTörlésA karácsonyvárójuk egy újabb kézimunka eredménye? A sütőt nehéz lesz felülmúlni... :)