A hétvégére szétszórtuk a nagymamáknál a kölyköket: Lica pénteken Kati mamánál aludt Marcival, Mimi pedig a szombatot töltötte Jutka mamánál, ahová Licával délután becsatlakoztunk. A tanulságok: Bebizonyosodott, hogy a gyerekes léttel járó terhek 95%-át tényleg Mimi jelenti. Kati mamán is úgy láttam, hogy sokkal kipihentebb volt a Lica-Marci kombináció után, mint a Lica-Mimi verzióval, és én is szinte ugyanolyan szabadnak éreztem magam Licával, mint mikor épp mindkét gyerek terhét levették a vállamról. Hiába, na, ha az embernek nem hét kilóval az egyik kezében, egy maradék kézzel kell mindent elvégeznie, nem kell lelkiismeretfurdalást éreznie, ha elmegy egy percre wc-re, az azért nagy különbség...
Mimi a kezdeti felháborodás utáni bömbölés végeztével nagyon jól érezte magát a távollétemben is, és szokás szerint sokat tanult Jutka mamától, aki mindig kihozza belőlük a rejtett képességeket (legalábbis ezt állítja :)). A nagy részét teszteltem, ügyesen megmutatta a fülét, a cicát a könyvben, odahozta a kért tárgyakat, stb, de ezek jelentős részét itthon azóta sem csinálja...
A nagy szabadságomat aztán visszafizettem az éjszakai altatás formájában, ami éjjel 11-ig tartott, és amellett, hogy rémes volt, még abban sem segített, hogy ne 3/4 7-kor keljünk másnap. Egyébként sem pihenhettem Mimi jelenlétében Gyálon, mert ha csak két centit távolodtam tőle, már üvöltött, és sajnos a szeparációs szorongás eme szörnyű mértékét látva, na meg belegondolva, hogy már alig 3 hét van hátra addig, Jutka mama revideálta nézeteit, miszerint 1 éves korára elmúlik :(
Emó ezalatt megküzdött esővel, hóval, na meg 65 km-rel, aztán mikor Licának elmesélte, milyen túrán volt, okos kislánya megkérdezte: "Apa, én ott voltam?" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése