Hamar vége szakadt a karácsonyi idillnek, a gyerekek rémálommá változtak. Tegnap vendégeink voltak társasjátékozás céljából, és az még rendben van, hogy lefekvési időig csak negyedfigyelemmel tudunk a felnőttjáték felé fordulni, mert közben a gyerekeket szórakoztatjuk, de elvárnám, hogy 9 után már ne így legyen. Ehhez képest Mimi (miután már délután is egy órán át altatta Emó) másfél órát üvöltött elalvás helyett, Emóval felváltva léptünk a játékban és szaladgáltunk fel hozzá, kicsit sem volt kínos... Ezután persze fél 7-kor kelt, és mivel éjjel Licához is háromszor keltem, nem túl lelkesen fogadtam a mai napot, de ez a tegnapi alapozás nélkül is rémesnek számított volna: Lica mindenen nyavalygott, semmiben sem fogadott szót, sportot űz abból, hogy kér valami ennivalót, aztán hisztizve tiltakozik az ellen, hogy megegye, Mimi is állandóan talált valami sírnivalót, ha mást nem, akkor gyorsan esett egy nagyot... Az meg csak a szokásos, hogy az ezer új játék ellenére mindig ugyanazon az egyen veszekednek. Nagyon remélem, hogy ez átmeneti állapot, nem szeretném gyomorgörccsel várni a január 2-t, amikortól megint egyedül kell ezt elviselnem...
De azért okosak, ügyesek és szépek, ami kis matematikuspalántánk például ezt mondta ebédnél: "Ha lenne itt vendég, akkor öten lennénk!" Ez azért nem semmi, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése