2011. december 25.

A karácsony ugyan nem maradt el, csak a szenteste...  Íme a részletes karácsonyi beszámoló az ünnep 2/3-ával a hátunk mögött:

23-án este játszóházazással hangolódtunk az elkövetkezendő eseményekre (de csak félórás postai reklamációt követően az utolsó - és legfontosabb - meg nem érkezett karácsonyi ajándék ügyében, ami azért lényeges, mert három hete hallgatom, hogy "Zöld babakocsi lesz a karácsonyfa alatt!", miután a régi rózsaszín tönkrement; nos, a zöld babakocsi projekt lehetetlen küldetésnek bizonyult, és 23-án ég sehol sem volt a megrendelt kék-zöld virágos sem. De a reklamáció hatására 24-én reggel kihozták - sötétkék alapon macimintásan...) Lica a játszóházban a Kati mamával tett látogatás után nagyon otthonosan mozgott, míg én eléggé kipurcantam, miután 30x másztam fel vele az oroszlán szájába és csúsztam le onnan. Összebarátkozott egy kicsit nagyobb kislánnyal is, aki lelkesen segített mindenhová felmászni neki. Mimi is élvezte a babarészleget, de legjobban a trambulint: miközben Lica ugrált, ő hihetetlen egyensúlyérzékkel mászkált a rengő talajon.

24-én délelőtt fadíszítéssel indítottunk, Lica stílusa a mindent egy helyre akasztás volt, Mimi pedig igyekezett mindent leszedni, ami mi feltettünk. De őt legalább érdekelte a fa, nem úgy mint Licát az eddigi karácsonyain, így gondosan ki is kötöztük, valamint a babakarámot is odakészítettük mellé. 

Ezután az utunk Kati mamáékhoz vezetett ebédre, majd a sikertelen altatási kísérletek után (Mimi 3/4 órát aludt, Lica semmit) ott is díszítettünk (kiderült, Mimi imádja a habkarikát, a fán lógókat is megdézsmálta, így most rágott habkarikák lógnak rajta - hiába, akit otthon éheztet az anyja, kénytelen tömény cukorral pótolni a kieső kalóriákat  - merthogy időközben megkaptuk a levelet a gasztroenterológiáról, hogy a gyereknek semmi baja, de kevéssé burkoltan leírja, hogy a doktornő szuper javaslatait megelőzően alul volt táplálva). Ezután jött az első ajándékdömping, szegény gyerkőcöknek szinte megnézni sem volt idejük, mit kaptak, már bontani kellett az új csomagot, annyi volt, és hát siettünk haza, hogy otthon is szentestézzünk. Azért a kis idő alatt is vettek egy kisfizikaórát, és megismerték a mágneses polaritás fogalmát a Marcinak adott hűtőre tehető társasjátékunk kapcsán, ahol az eredeti funkciókat hanyagolva a figurák összeillesztése jelentette a fő vonzerőt.

Ismét felrúgva minden tervet, a lányok az autóban körülbelül fél perc alatt merültek csipkerózsika-álomba, így végül a szentestét érdeklődés hiányában lefújtuk, a csajok pedig este 6-kor, ünneplő ruhában ágyba kerültek. Licával kapcsolatban nem aggódtunk, bármennyit képes aludni, igaz, 3/4 10-kor, mint minden este, szólt, hogy "Csak megölellek, aztán alszom!", de ettől eltekintve reggel 8-kor is alig lehetett kirobbantani az ágyból. Mimivel persze nem ez volt a helyzet, de hát erre számítottunk, mikor így döntöttünk, mégis jobb volt, így, mint két felvert, hullafáradt gyerekkel végigküszködni a szentestét. Szóval ő kelt negyed 5-kor, aztán jóval később még egy órára rajtam fekve visszaaludt, de nekem persze már nem jutott több alvás. Jutott viszont egy gyertyafényes kétszemélyes vacsora előkék és földre dobált kaja nélkül, ahol csak a saját szánkba kellett ételt lapátolni, furcsa és kellemes érzés volt.

Ma délelőtt túlestünk az újabb ajándékkupacon, Lica megörült a kék babakocsinak, de ezenkívül csak Mimi ajándékaival játszott (pl. Mimi filctollmániája folytán kapott egy hirtelen felindulásból vett szuperakciós ikeás készletet, amiről az alapos használatbavétel után a mellékelt cetlit elolvasva kiderült, hogy nem kimosható...), Mimi pedig megörült a teraszról behozott csúszdának, eleinte úgy csúszott, mintha világéletében ezt csinálta volna, de pár menet után már inába szállt a bátorsága, na meg persze jó szokásához híven attól hisztire tudott fakadni, ha csak rászóltunk, hogy ne a csúszdán, hanem a létrán próbáljon ismét felmászni.

Következő programpont ismét Kati mamáék és Marciék voltak, ezúttal sikeres altatással és így szerencsére ébren hazaérkezéssel. A nagyok diafilmeztek, Mimi pedig örömmel járkálta be a lakást, főleg Robin szobáját, ahol sutyiban gitározhatott. Ma este pedig remélhetőleg már mi is alszunk, elvégre holnap vár még ránk egy ajándéközön Gyálon!