Tegnap óta végre itthon van már Apa az év hátralevő részében. Így aztán reggel szép lassan be is szivárgott az egész család a szülők ágyába :) De a gyermekek közti mentalitásbeli különbségek itt is rögtön megmutatkoznak: Lica elégedetten bekuporodik az ágyba, szopizza az ujját és pihenget, míg Mimi rajtunk ugrál, fel-le mászik, és követeli, hogy történjen végre valami. Ismét meghallgathattam, hogy rám hasonlít, és mintha valami negatív mellékzönge ütötte volna meg a fülemet... Hát nem egy tipikus elnyomott kistesó, az biztos. Már előre aggódunk, hogy mi lesz, ha ő is belép a hisztikorszakba, mert már most is elég erősen képes hangot adni felháborodásának.
Mimus elért két fejlődési mérföldkövet, amik Licánál is ugyanígy zajlottak, vajon ezeket a gyereknevelési könyvek miért nem említik? Az egyik, hogy evés helyett azzal szórakozik, hogy a színes tányérján keresztül nézelődik (akkor is, ha ehhez a földre kell borítani mindent, ami a tányérban van), rózsaszínben (sárgában, zöldben, stb) látva a világot, a másik pedig az, hogy a bébiételre állandóan rácsukja a fedelét, így a kanalat csak akkor meríthetjük bele, ha előbb a fedélen kopogva bebocsátást kérünk :) Így aztán még élvezetesebbek az étkezések, továbbra is megspékelve a jó ideje tartó etetőszékben felállással és asztalra mászási kísérletekkel.
És egy rossz hír (a fentiek jónak számítanak?): az egész család betegeskedik, csak a szokásos nátha, torokfájás, köhögés, némi hasfájás, stb, semmi komoly, ha épp nem az unokatestvéreivel szeretnének az ember gyerekei karácsonyozni. Így viszont kissé tartok attól, hogy a karácsony idén betegség miatt elmarad :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése