Valami egész más világba csöppen az ember, ha másfél napra leveszik a válláról a két gyermeke terhét... Vannak persze triviális előnyök: el lehet menni fodrászhoz, üzleteket járva cipőket nézni (persze nem magamnak, hanem Mimi kisasszonynak, hogy neki csak a kiválasztott helyre kelljen elfáradnia :)), akkor eszem, amikor akarok, nyugodtan porszívózhatok :) Aztán ott vannak az apró örömök: ha valami leteszek valahová, az fél óra múlva ugyanott van, felszaladhatok egy percre az emeletre, nem kell azzal számolnom, hogy a gyerekek utánam jönnek és fél órát ugrálnak az ágyunkon, majd újabb tíz percig kísérgetem le Mimit a lépcsőn... Na és persze ott van az aggódás, hogy vajon a kisebbik gyermek most azt hiszi-e, hogy Anya és Apa soha többet nem kerül elő... De ezzel együtt is megéri néha :)
Az említett gyermek egyébként a híresztelések szerint néha emlegetett, de ettől eltekintve kiválóan viselte a dolgot, sőt az első éjszakát még kegyeskedett végig is aludni, a másodikat azért már nem... És másfél napi szopizáshiány után még egy deci tápszerre is ráfanyalodott. A nagyobbikról azért nem írok, mert vele kapcsolatban semmi kételyünk nem volt, hogy meg sem kottyan neki a hiányunk (vagy ezt rossz néven kellene vennünk tőle?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése