Igen, tudom, régen írtam... Nem alkotói, inkább anyai válság... Elsősorban Mimihez kötődik: még mindig azon szenvedek, mint hónapokkal ezelőtt, hogy fogalmam sincs, mit lehet egy ilyen kicsivel játszani, hiába nőtt meg jócskán azóta. Pedig viszonylag kreatív szülőnek tartom magam, mégis kizárólag Lica-szintű ötletes dolgok jutnak eszembe, Mimi meg közben legyen el valahogy... De ha próbálkozom is valamivel Miminél, az tuti nem érdekli. Nem mondanám, hogy nincs el jól magában, mert ebben sokkal ügyesebb, mint Lica volt, de olyan, hogy együtt csinálnánk valamit huzamosabb ideig, nem nagyon van. Pedig például a rajzolás nagyon érdekli, de kizárólag a szőnyeggel borított szobában, filctollal lenne hajlandó, amit én nem tolerálok. És tudom, hogy megérti, mikor rászólok, hogy vigye a másik szobába vagy csukja be, de csakazértsem... Ha már itt tartunk, egyértelműen belépett a hisztikorszakba, amihez szerintem még kicsit kicsi... Üvölt és csapkod, ha csak rászólunk valami miatt. Szóval én rászánnék bármennyi időt (amennyit Lica hagy), arról rég letettem, hogy a legminimálisabb házimunka mellett bármit is csináljak napközben, amíg ébren vannak, minden energiám az övék, mégis úgy érzem, hogy Mimit nem tudom szórakoztatni.
Bebizonyosodott az is, amit én eddig is mondtam, hogy az "Anya"-t nem csak rám mondja, Apa is Anya, de végülis Licánál meg mindketten Apák voltunk, csak kicsit kisebb korában. Eme tudás birtokában viszont már nem annyira hat meg az állandó "Anyaanyaanya", amire bármikor rákezd, ha csak egy pillanatra is mással foglalkozom (hiába játszik velük Emó éppen), már nem olyan megható, inkább kezd az idegeimre menni :(
Mindennek tetejébe Lica is hisztizik még erősen, és továbbra is harc a játékok elpakolása: nem annyira dacol mostanában, hanem pakolás helyett kóvályog, elszöszöl valamivel, de semmit sem halad előre, egy picit sem tud koncentrálni. Talán ha folyamatosan ismételgetném, hogy "pakoláspakoláspakolás...", akkor csinálná. Vele legalább olyan gond nincs, hogy nincs kedve semmit játszani, de néha meglehetősen fárasztó, amihez kedve van, mert ezek általában a "baglyos-egeres" (felkapcsolt villanynál alszik a bagoly és cincoghat a kisegér, ha lekapcsoljuk, akkor éjszaka van, és kergeti a bagoly az egeret), meg az utánozós, amiben nem sikerül meggyőznöm, hogy lehet mondjuk arckifejezéseket is utánozni, mindig valami szaladgálós dolog kell, ráadásul mindig ugyanaz a három mozdulat. Szóval ezek igen-igen fárasztóak (ás unalmasak) öreg csontjaimnak, pláne ha ott nyafog mellettem egy másik gyerek...
Este, mikor már édesdeden alszanak, mindig elszégyellem magam, hogy ilyen rosszul tűröm, és meggyőzöm magam, hogy nem is lehet ez olyan nehéz, csak én vagyok gyenge és alkalmatlan, de másnapra biztos össze tudom szedni magam... Aztán kezdődik minden elölről :(
Azért egy kis vidámság a végére:
Lica a művészien elkészített festett köveinkre mindenképpen rá akar rajzoltatni még további mintákat.
Anya: "De miért fessek rá még egy gyöngyöt?"
Lica: "Mert az nekem hasznos!"
Kedélyes biztonsági őr Licához: "Szia hercegnő! Hová tetted az üvegcipellődet?"
Lica a lábára pillant, majd felháborodottan közli: "Ez csizma!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése