Délelőtt
Fruzsi babánál és Milénánál jártunk a szomszéd utcában.
Lica lenyúlta
Fruzsi játékait és cumisüvegét, lerámolta az asztalt, bekapcsolta a TV-t...
Szerintem nem számítottak rá, hogy egy ekkora veszedelmet engednek be a
lakásba! Nagyon jól éreztük magunkat, már várjuk a viszontlátogatást!
Délután kicsit
messzebbre merészkedtünk, Panka babához és anyukájához, Eszterhez, akiket eddig
csak virtuálisan ismertünk a 2009 májusi babák fórumáról.
Itt nagyon igyekeztem,
hogy ne hívjam Licát az otthon gyakran előforduló Hisztipanka és hasonló
neveken, mert még azt hiszik, a vendéglátót sértegetem :) A csajok nagyon
inspirálóan hatottak egymásra, Lici megtanította Pankát felállni, aki egy kis
beszédtanítással viszonozta ezt, így búcsúzáskor Lica egész kis szónoklatot
vágott le. Hazatérve pedig a saját „állóképességét” fejlesztgette tovább, pár
másodpercig már támaszték nélkül is megáll néha (többnyire jó nagy terpeszben).
A nap fő
tanulsága, hogy ha máshol vagyunk, nincs unalmas játék, még ha ugyanolyan is,
mint amire otthon már rá sem nézünk, valamint hogy a babócáknak már ekkora
korban is csak az kell, ami a másiknál van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése