Hát nem kitűnő, mint Licáé...
Cukiság: jeles
Testnevelés (=buksiemelés, oldalra fordulás): jeles
Hangképzés: jeles
Egészség: közepes
Már nincs állandóan tele az orra és ritkán köhög, de akkor rondán, és egész hosszú időszakokra rátör a Darth Vader-szerű levegővétel
Étkezés: jó
A mennyiségről fogalmunk sincs, de biztos megfelelő, jegylevonás az állandó visszaköpizésért és a gyakori hányásért jár. Hányás után egyébként vidáman néz és hajlandó jó étvággyal azonnal pótolni az elvesztett mennyiséget. Én viszont néha úgy érzem, a fürdőkádban tudnám csak biztonságosan etetni, hogy utána ne kelljen fotelt/párnát/szőnyeget sikálni, és ne keletkezzen azonnal egy mosógépnyi szennyes. Az evések közötti időtartam kezd kitolódni a három óráról, nappal időnként kibírja 4, éjjel néha 5-6 óráig is, de ez nem jelenti azt, hogy ennyit tudok aludni egyhuzamban (ld a következő pontot).
Alvás: elégséges
Emó tegnap éjjel fél 12-kor javasolt egy pozitív hangvételű blogbejegyzést, ami eldicsekszik arról a nagy áttörésről, hogy először aludt el a kiságyban hiszti nélkül egyedül, úgy, hogy mi a szobában sem voltunk. Én örömködés helyett felhívnám a figyelmet az időpontra (fél 12), különös tekintettel arra, hogy fél 9-kor fektettük le... (Nappal szinte soha nem képes ennyit ébren lenni egyhuzamban) És ebből a három órából legalább kettőt bent töltöttünk a szobájában és próbálkoztunk mindenfélével, de aztán eluntuk. A dolgot súlyosbítja, hogy 1-kor ébredt fel legközelebb, ismét tágra nyitott szemekkel és tettre készen, bár ezúttal egy óra alatt sikerült meggyőzni róla, hogy ez így nem helyes. Viszont délelőtt 9-ig simán durmol, múlt héten sokszor még tovább is, bár azt a betegségre fogtuk. Egyszóval úgy vélekedik, hogy az éjszaka valamikor hajnali 2-kor kezdődik és késő délelőttig tart. Ha nem kellene a család más tagjainak napirendjéhez is alkalmazkodni, akkor ez talán nem is lenne olyan nagy baj, de így nem tudom értékelni.
Délelőtt igyekszem ezentúl kiverni az ágyból emberi időben (bár nekem is ki kell valamikor pihennem az éjszaka megpróbáltatásait), de valójában hiába, ilyenkor maximum egy órát tudom erőszakkal ébren tartani, és utána durmol megint. Az esti fektetésre sem sikerült egy megbízható rutint kialakítani, akárhogy alakul a délután, mindig viszonylag hamar, kb 8 körül elkezdenek csukódni a szemei, és ilyenkor kapkodva fürdetünk, fektetünk (sokszor szegény lányok rovására), majd eszik és elalszik viszonylag könnyen, mi meg reménykedünk egy használható felnőtt estében, de fél-egy óra múlva kezdődik a tánc. Nyilván nem segít az sem, hogy nincs teljesen sötét a szobájában, és így lehet nézelődni, mert az előszobában ég a villany, de az a csajok miatt kell, mert fejenként legalább ötször járnak pisilni éjjel, na meg én sem találnék oda Dusi szobájába töksötétben. Amikor a nézelődést megszakítandó teljesen elsötétítek, iszonyúan fel tud háborodni, de azért ez gyorsít az altatáson. Csak ha végre elszunnyadt, fel kell kapcsolnom megint az előszobai lámpát az említett okokból. Következő projekt tehát az ajtaja üvegének elsötétítése. De minden egyéb épkézláb olvasói ötletet is vár a szerkesztőség, hogy normális napirendre szoktassuk ezt az engedetlen fiút!
(5 évvel ezelőtt ilyentájt - Mimi akkor egy hónapos volt - azt fontolgattam, hogy születésnapomra egy átaludt éjszakát kérek, bár nem tudom, hogy képzeltem, hiszen ő nem volt hajlandó cumisüvegből étkezni. Mindenesetre mire eljött a szülinap, már rég okafogyottá vált a kérés, mert aludtunk éjjelente. Most ez elég valószínűtlennek tűnik a fentieket és a még gyakori kétszeri éjszakai evést figyelembe véve, úgyhogy a kívánság újra él. De azt hiszem, házon kívül kell töltenem azt az éjszakát, vagy füldugót is kell kérnem mellé...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése