2009. október 25: Leány a gáton

Az óraállítás után a család kipihenten ébredt, kivéve engem, mert én nem mertem tovább aludni, mert utálok Lica sírására ébredni, és korábban bármikor próbáltam kicsit kitolni a kelést, hogy jól jöjjenek ki az evések valami programhoz, Lica hétkor felháborodottan érdeklődött, hogy elfelejtkeztem-e róla (nem mintha éhes lett volna). Most is felébredt, de ezúttal egy szava sem volt, legalábbis számomra, inkább az ágya fölött pörgő-forgó állatkákkal kommunikált.

Délelőtt látogatóink jöttek Belfastból, így összegyűltek a furcsa nevű babák: Admira, Vitális és Lícia: 

Délután pedig Marciékkal sétáltunk a gyönyörűen kialakított Kopaszi-gáton. Marci igazi pasis rámenősséggel tépte le Lica lábáról a cipőt, amiért aztán komoly harc indult:

A hétvége nagy eredményei közé tartozik, hogy három nap alatt sikerült végre több részletben végignéznünk egy filmet. Beni nemrég győzködött, hogy ki kell mozdulni kettesben is, és menjünk el színházba, mint ők tették, hát nekünk egyelőre ennyit engedélyez a leány.