Ismét felkerekedtünk,
hogy harmadszor is kipróbáljuk a baba-mama tornát, egy harmadik tanárral. Kissé
szerencsétlen volt az időpont, délelőtt 10, Lica ilyenkor mindig alszik, de
reméltem, hogy fél óra a kocsiban elég lesz. Persze el sem szundított, és a
tornát is végig bírta, igaz, nem túl aktívan. Kicsit ciki volt, mikor a
tornanéni megkérdezte, hogy hány hónapos a babám, hogy még nem figyel a
játékokra :( De ez volt az egyetlen negatív élmény, egyébként tetszett,
szívesen megyünk máskor is, bár aktivitást Lica részéről máskor sem tudok
ígérni. Visszaöltözés után ismét kipróbálhattuk a szomszédos bababolt kényelmes
szoptatós szobáját, az evés végére úgy tűnt, Lica végre elalszik, de aztán a
pelenkázás és a bolt érdekességei felrázták, így végül reggel 7 és déli 12 között
ébren volt. Ennyit arról, hogy a délelőtti alvásra bombabiztosan lehet
számítani, ezzel megszűnt az utolsó fixpont, amihez minden halaszthatatlan
teendőt igazítani lehet. Persze mindezt egy két és fél órás szunya követte,
kora este még egy kicsi alvással, de az akkor is csak napi kettő: lassan vége
az alvás alatti blogírásnak is :)
Torna közben
persze most sem fényképeztem, de akkor álljon itt két itthoni fotó Lica
sportteljesítményéről.
Négykézláb-féle
enyhe csodálkozással:
Tolatás
(miután Lica lement a térképről, rugija lábfejének színén lemérhettük a sarkok
tisztaságát. Hétvégén nagytakarítás!):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése