Ma
bekövetkezett az első (de valószínű nem az utolsó) olyan eset, hogy a boltban
szólnom kellett a pénztárosnak, hogy azt is számolja hozzá, amit a gyerek már
elkezdett enni. És nem is kispályázott, rögtön egy hatalmas bagettel kezdte.
Reméltem, hogy marad belőle még valamennyi, mire hazaérünk, hogy le tudjam
fotózni :)
Aztán a Marci
blogjában korábban olvasottakon felbuzdulva megpróbálkoztunk mi is a
szívószállal ivással (nagyon rég próbáltuk, mikor sehogy sem akart inni, de nem
ment). Elsőre nem sikerült, de úgy tanítottam, hogy teleszívtam a szívószálat,
aztán lefelé fordítottam, hogy folyjon a szájába és rájöjjön, miről van szó,
két ilyen menet után ment is a szívás! Jó sokat megivott, de aztán rájött, hogy
fújni is lehet... Dőlt a röhögéstől a bugyborékolás láttán/hallatán, biztos az
a baj, hogy én is, és ezzel bátorítottam. Merthogy azóta nem szívja, csak
fújja. Próbáltam megint a tanítós módszert, de mivel akkor is fújta, szép kis
szökőkút lövellt ki a szívószál tetejéből :) Úgyhogy lehet, hogy ennyi volt a
szívószállal ivás rövid karrierje nálunk...
Este buliba
voltunk hivatalosak, munkahelyi utódom búcsúztatására. Én rögtön be is
gyűjtöttem egy bababarát állásajánlatot, Lici meg az elismeréseket. Amikor
viszont rájött, milyen jó kis rumlit lehet csapni a ropi perecekkel, úgy
éreztem, eljött a távozás ideje. Azért még szóltunk a házigazdának, hogy a
kanapé alatt is takarítson majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése