Sokat gondolkodtunk
régebben, hogy kell-e nekünk járóka, illetve járóka semmiképp, hanem ún.
babakarám, amivel tetszőleges helyet le lehet keríteni. Emó azt mondta, igen,
mert semmit nem tudok Lici mellett csinálni, én azt, hogy nem, mert úgysem
lenne szívem belecsukni. Végül egyszerűen csak annyiban hagytuk a dolgot, ami a
gyakorlatban a nemmel egyenértékű. Egészen addig, míg egy mérsékelten szép
napon, amikor a lány kivételesen elviselhetetlenül viselkedett, hirtelen
felindulásból mégiscsak megvettem a karámot, és hogy két legyet üssek egy
csapásra, Emó megkapta névnapjára, elvégre ő akarta :)
Semmiképp nem
akartam hosszú időre idecsukni a lányt, csak tényleg amíg kiszaladok a
fürdőszobába, veszélyes dolgokat művelek a konyhában, vagy kivasalok. Ehhez
képest a tesztüzem a következőképp zajlott: mivel a fenti elképzelés
természetesen üvöltésbe torkollott, voltak napok, amikor egyáltalán nem csuktam
be, inkább jöjjön utánam a wc-re is. Volt, hogy becsuktam őt és az apját is
társaságnak: üvöltés. Volt, hogy becsuktam magamat, míg ő odakint maradt a
játékaival és a Nagypapival: üvöltés. A kegyelemdöfést ma az adta meg, amikor
becsuktam őt, míg én közvetlenül a járóka mellett vasaltam, miközben
elérhetett, beszéltem, énekeltem neki, mutogattam a játékait: hisztérikus üvöltés.
Mikor feladtam és kivettem: sértődött üvöltés. Egy óra múlva: még mindig
sértődött üvöltés. Ebéd közben: sértődött nemevés és üvöltés. Így hát
lefektettem, és míg aludt, a járókát szépen felszámoltam. Mivel harmonikára
csukható, összehajtva ott maradt, abban a hitben ringatom magam, hogy ha kell,
egy mozdulattal elő tudom venni...
Update: csak
hogy bizonyítsam, hogy nem vettem meg hiába, Lica ébredése után mégiscsak
kivasaltam: felállítottam a járókát, belecsuktam a vasalóállványt, és kintről
behajoltam hozzá vasalni.
Továbbá ha Emó
itthon van, tudok úgy főzni, hogy eltorlaszolom magam a járókával a konyhában,
bár Lica időről időre odajön és rángatja a rácsokat.
Kiegészítés
önigazolásképp: a járóka másik négy elemét, ami nem a benti börtönt alkotta,
bevetettük az erkélyen annak bababaráttá tételéig, és ez mindenki
megelégedésére szolgál, sokat levegőzött így Lica kint a jó időben jókedvűen.
Egészen addig,
míg a rács másik oldalára nem kerültem fényképezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése