Végre
találkoztunk Marcival, aki a vulkáni hamut is kicselezve Magyarországra
érkezett két hétre! A napot a Ringatón kezdtük, ahol Ili néni felköszöntötte
Marcit közelgő szülinapja alkalmából – igaz az ünnepelt a köszöntés nagy részét
bizalmatlanul a körön kívül töltötte (Beni biztos nem értette, miért
kérdezgettem, nem akarja-e erővel behozni a körbe, de így szegény közönség azt
sem tudta, kinek énekli a köszöntő nótát). De itt már mindkét unokatesó buzgón
figyel a hegedűre:
Ezt követte
egy tízórai a MüPa előtt,
majd némi
szabálytalan autókázás után (ami előtt és után kiderült, hogy Lica szerint irtó
vicces a hátsó ülésen álldigálva nézni, ahogy valaki a csomagtartóba pakol)
bevásárlókörút a Lurdy házban, a zsákmány elrejtése, és irány Kati nagymami!
Nagyon finomat
ebédeltünk, én meg megszégyenültem, hogy Lica csak az én főztömet nem eszi, a
rakott cukkini ugyanis nagyon bejött neki! Mondjuk én ilyesmit eddig nem
készítettem. Most kezdődik az, hogy ha odafigyelünk a főzésnél, akkor eszi azt,
amit mi, eleinte lelkesen, de valahogy hamar elfárad a rágásban, és utána
többnyire már pépessel sem akarja folytatni, így az össz mennyiség elég kevés.
A gyerkőcök
játéka jórészt abból állt, hogy Marci kitalált valami érdekeset, aztán Lica jól
kitúrta ebből a tevékenységből. Itt például a söpréssel történik ez:
A nagy
izgalomban a délelőtti alvás elmaradt, így késő délutánra mindketten kidőltek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése