A szülőkre és
Zí nagynénire egy 40 km-es teljesítménytúra várt ma (zuhogó esőben), így Lica
már korán reggel Gyálon találta magát. Mivel nem voltunk jelen a leányzó
napjának eseményeinél, az alábbiakban Jutka nagymami írásos beszámolójából
idézem a nap történéseit, de persze nem állom meg, hogy ne kommentáljam a néhol
hihetetlenül idilli részleteket :)
„Vidám volt
egész nap, sokat játszott! Csak alvás után sírdogált kicsit, lehet, első
pillanatra nem tudta hol van, de gyorsan felvidult. Keresett benneteket
többször is, ilyenkor mondta az „apa-apa”-t.” – Hétköznapokon is időről
időre odamegy a bejárati ajtóhoz, és keresi az apját. Úgyhogy idáig elhisszük
:)
„A kajánál
egyértelműen jelezte, hogy melyik üveg kell neki, azt meg is ette.” –
Nekem csak azt szokta jelezni, hogy mindig más kell, mint amit éppen
kínálok. És az a más lehetőleg kifli legyen!
„Nagy
élmény volt, hogy mennyi mindent ért, tud már. Felszólításra bedobta a kockákat
edénybe, a formabedobót tudta mire való, a kör formát sokszor be is dobta.” –
Itthonra is hozott a nyuszi formabedobót (pedig az elveim szerint a nyuszi nem
hoz, csak tojást, de valahogy szét kellett húzni a várható szülinapi
ajándékkoncentrációt), négy forma van, a kört profin bedobja! A többit is a
körbe próbálja, illetve ha elfordítom a házikót, és már nem jobb alul van a
kör, akkor már az sem megy. Fura.
„Hozd ide a
nyuszit, bújtasd el a manót, meg tudta mutatni a könyvben a kutyát, meg vauzott
is hozzá.” – Ebből itthon csak a vauzás megy, meg az idehozás kizárólag a
labdával, mutatni még sose semmit...
„Nagy
színésznő a lány, tudja, mikor van sikere, mikor énekeltem neki, hogy „áll a
baba áll”, akkor mindig megállt kapaszkodás nélkül, meg még illegette is magát,
és nagyokat vigyorgott.” – Ez ismerős, még meg is szokta tapsolni magát.
„Meg tudta
mutatni a nyuszi fülét, meg a mienket is” – A mienket tényleg tudja, mással
én még nem tapasztaltam. De olyan aranyosan csinálja, megmutatja az egyik
fülemet, aztán a kis mancsával átfordítja az arcomat, hogy a másikat is meg
tudja mutatni.
„Mondtuk,
hogy megyünk sétálni, hozta a cipőjét. Megyünk enni-re is ment az etetőszékhez.
Legjobb az alvás volt, még a nappaliban kérdeztem, hogy Lica álmos vagy? Akkor
keresd meg az alvómacit, magától ment a belső szobába, kiszedte a macit a
járókából, dugta az ujját a szájába, és már lehetett is lefektetni.” –
Nana, Nagymami, kezdjük az hinni, hogy áttértünk a mesék birodalmába! :)
Persze azért
minden szót elhiszünk, csak akkor mi miért nem ezt a gyereket kaptuk vissza? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése