2010. április 9., péntek

2010. április 6-9: Fellélegzünk

Lekopogom, de végre visszakaptuk a kisangyalunkat! Mint írtam, a múlt szombat még rémes volt, aztán a húsvét nem számít, mert akkor nagy volt a jövés-menés, nem volt idő nyűgizni, kedd délelőtt meg megint úgy tűnt, hogy folytatódik a „semmi sem jó” korszak, de a délutáni alvás után mintha kicserélték volna, jó volt a kedve, és ez azóta is így maradt! Nagyokat viháncolunk, játszunk, és néha még mással is tudok foglalkozni mellette. Az evés pedig mesébe illően megy, néha akkora adagokat belapátol, hogy már azon aggódom, ki ne pukkadjon a nagy kerek hasa!
Nagyon okosodik is, és egyre huncutabb! Teregetésnél nyújtogatja a ruhadarabokat, de most már vasalásnál is, csak épp nem győzök olyan gyorsan vasalni, ahogy nyújtja! Amikor próbáltam levágni a körmét a lábán, és nagyon nem engedte, megmutattam neki magamon a dolgot, rögtön hozta oda a zoknit, hogy húzzam fel a csupasz lábamra, és amikor megtettem, hozta és nyújtotta oda a papucsot is. Lelkesen vauvauzik, bár ha próbálom ezt bemutatni másoknak, nemigen megy (de igaza is van, nem szabad produkáltatni a gyereket), viszont a babaklubban, mikor egy másik anyuka próbálta produkáltatni a saját lányát, Lica stréber módon bekiabált a maga kis csivava-hangján (a másik kislány meglepő módon bernáthegyit mutatott be). De a kedvenc produkcióm a héten az volt, amikor úgy elbújt, hogy szinte meg sem találtam. Pelenkázás közben elszaladt, én még összeszedtem a földről a ruháit, hogy vigyem utána, de mire utána indultam, már nem volt sehol, csak a röhögése hallatszott valahonnan. Mindenhová benéztem kétszer is, de sehol senki. Végül a teljesen sötét konyhában bukkantam rá (ahová szintén benéztem előtte többször), ahol a falhoz lapulva álldogált, így nem lógott ki a kisszekrény mögül :) Napjában többször is előadja ezt az elbújósdit, és előfordult, hogy volt is oka lapítani: miután megtaláltam, valami keményet éreztem a ruhájában, hát nem a telefonom volt elrejtve a nadrágjában?

Azért a vidámság ellenére még mindig rettentő fáradt tud lenni, különösen délelőtt, nagyon hamar beindul az ujjszopi-program:

És az alábbi, reggeli ébredést bemutató kép sem jókedvre utal:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése