Közeleg lassan
a munkába visszatérés ideje, így ma bezarándokoltunk a főnök úrral megbeszélni
a részleteket. Hol máshol, mint a játszótéren, mivel a munkahelyem még mindig
nem engedi be a babócákat... Bár a helyszín a főnök úr javaslata volt, kissé
megbánhatta, mikor Lica a homokozóból frissen kikelve elindult, hogy
megtapogassa makulátlan öltönyét :) A lényeg amúgy: várnak vissza, még hamarabb
is, mint ahogy én mennék...
A fárasztó
megbeszélést és a villamosozást Lica óriási alvással pihente ki, utána újult
erővel vetette bele magát az erkély izgalmas világába. Már utaltunk rá, hogy
materialista hozzáállásunk ellenére tulajdonítunk némi jelentőséget annak a
ténynek, hogy Lici pont kilenc hónappal Laci barátunk halála után született, de
akárhogy is van, annyi bizonyos, hogy az építész vénából átszármazott valami az
új kis lélekbe:
Alább egy
remekművet tekinthetnek meg a művésznő korai korszakából:
(A mai nap
eseménye még, hogy Lici ma már tudta előre hajtani a kutyamotort a babaklubban,
így szuper lesz a szülinapi ajándék! Ami már a szekrény tetején pihen, és Lici
néha hangos vauvauzással és mutogatással adja tudtunkra, hogy ő bizony
észrevette)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése