Miután mindössze 3 zacsi
felhasználásával produkáltuk a minimális vizeletmennyiséget, tegnap hajnalban
felkerekedett a család Mimi vérvételére. A budapesti utazóközönség nem sokat
változott, a rajtunk lógó két gyerek senkinek sem lágyította meg annyira a
szívét, hogy átadja a helyet a tömött metrón. Miminek meg sem kottyant, hogy
éhgyomorra kellett menni, szerintem fel sem tűnt neki, hogy nem evett... A
vérvételt szokásosan egész könnyen vette, viszont a nagy nehezen összeszedett
pisimintánkat nem fogadták el, mert tegnapi. Hát aki nekem ezzel a csoda
találmánnyal reggel fél 8-ra (illetve 7-re, mert a metrón mégsem csinálhatjuk)
friss pisit szerez, az előtt le a kalappal... Mindenesetre azt mondták, hogy
szerintük úgyis felesleges, nincs ennek a gyereknek semmi baja.
Ma pedig az evésméréses nap
következett el, ez kicsit nehezebben ment a pisigyűjtésnél is... Eleve nem
lehet megmérni egy nyolc hónapos gyereket, aki folyton izeg-mozog, és a mérleg
gombjait nyomogatja, de már maga az is jó kérdés, hogy mit mérjek egy kanalas
étkezésnél? Ha a súlyát evés előtt-után, akkor benne lesz a víz is, amit iszik,
ami nyilván nem számít, ha meg az eredetiből hiányzó kaja mennyiségét próbálom
felbecsülni, azt kissé módosítja, hogy a nővére is kikunyerálja a részét
mindenből. Úgyhogy lehet, hogy a fele, lehet, hogy a duplája az igazság annak,
amit mértünk (utóbbi azért nem túl valószínű), mindenesetre hivatalosan 690 gramm lett a nap
végeredménye úgy, hogy napközben úgy éreztem, meg van táltosodva, és sokkal
többet eszik, mint szokott. Ez a mennyiség azt hiszem, kb. kéthónapos korában
elégítette volna ki az orvost...
És most jöjjenek a
pozitívumok: Mimus elkezdett valamennnyire szívószállal inni (bár ez nála
kevésbé kritikus, mint Licánál volt, mert ő iszik pohárból is, de szívószállal
kevesebb megy mellé és kerül kiköpésre), valamint formabedobózni! Na jó, még
nem az igazi formákat dobja be, csak a pingponglabdákat a kör alakú lyukba,
mert azokat semelyik irányba nem kell forgatni hozzá, de szerintem ez is elég
szép teljesítmény nyolc hónaposan.
Lica pedig azzal döbbent meg
újra meg újra a napokban, hogy most már tényleg fejből tudja a Kippkoppos
könyvet, nem kell neki elkezdeni sem a mondatokat. Végigmond egy oldalt, lapoz,
majd mondja tovább (kb 80-100 mondat lehet az egész, tehát nem kevés).
Avatatlan szemlélőnek teljesen úgy néz ki kívülről, mint ha olvasná. De
kiderült, hogy még ennél is többre emlékszik: szóba került ma a
"tűnődik" szó, megbeszéltük, hogy ez melyik jelenetben szerepel a
Kippkoppban, aztán azt is hozzátette, hogy "a kék lapon" (mindegyik
szöveges oldal más színű).
Azért Licával is történt
rossz is, megcsípte valami az ujján, úgy középtájon, de az egész kézfeje bucira
dagadt tőle. Végül hosszas tanakodás után nem vittem orvoshoz, mert nem
fájlalja (bár neki a szúnyogcsípések sem viszkettek), remélem, elmúlik.
Lica rámutatott a homlokomra:
"Anya, ott mi történt?" "Csak egy pattanás" "És mi
pattant oda?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése