Ma mentünk bevallani a
dokinak Mimi szörnyen kevés evését (a vérképe tökéletes lett), de végül is nem
kaptunk nagyon ki, mert az egy héttel ezelőttinél 150 grammal többet mutatott a
mérleg, amitől a doki el volt ájulva, csak én gondolom úgy, hogy ez semmit nem
jelent, annyi pillanatnyi tényezőtől függ? Azért persze szedjen
vasat-folsavat-C-vitamint-multivitamint, valamikor próbálkozzunk újra a
vizeletvizsgálattal, kérjünk időpontot gasztroenterológiára, ott majd
végezzenek székletvizsgálatot, mérjük majd úgy a gyarapodást, hogy két hétig
egyikünk sem fogyaszt tejszármazékot, majd úgy, hogy megint fogyasztunk, hogy
kizárjuk a tejallergiát... Ez az orvos repertoárja, amikor éppen nem aggódik...
Lica csípésekre való rettenetes érzékenysége viszont tényleg nem hatotta meg,
bár most épp nem tudtam bemutatni, de előző nap még úgy nézett ki, mint akinek
egy hatalmas bedagadt monoklija van a szeme fölötti csípés miatt.
Lica sajnos rákapott arra,
hogy a rajzfilmes gyerekdalok nézését követelje, amíg Mimit altatom (és
lehetőleg tovább is), mert egyszer minden jobb meggyőződésem ellenére
bevetettem ezt, amikor sehogy sem akarta hagyni elaludni. Sőt, mondhatni minden
eszközt bevet, hogy elérje, bekapcsoljam neki, íme a mai példa: Lica: "Mimi
aludjon!" Anya: "De még nem álmos" Lica: "De olyan
nyűgös!" Anya: "Nem is nyűgös" Lica: "Mimi, sírjál! Hagy
nézzem meg, hogy sírsz, Mimu!" :)
Lica mostanában néha
anyucinak, apucinak hív bennünket, pedig mi sosem aposztrofáltuk így magunkat,
nem tudom, honnan szedte. De a leggázabb becenév, amit kitalált Emóra:
"Apusfalat!" :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése