2011. szeptember 6.

Az, hogy Mimi ül, alapvetően reformálja meg az életünket, nem véletlen, hogy ennyire vártam már. Lehet medencézni úgy, hogy nem kell végig tartanom, lehet sport babakocsit használni, ha Lica hintázni akar a játszón, Mimit le tudom tenni addig a földre, míg beteszem, nem kell kettőt tartanom és még a lábakat is megfelelő helyre igazgatnom, na meg lehet etetőszékben enni. Elsőre úgy tűnt, ez meghozza a kedvét az evéshez, de nálunk három napig sem tartanak a csodák, csak egyetlen alkalomig. Legközelebb viszont segített az, hogy engedtem belenyúlkálni is az ételbe, igaz, utána hajat kellett mosni, na meg a kárpitozott székből vakarni ki a borsófőzeléket, de a két gyerek imádta a dolgot, Lica lelkesen kommentált: "Szutykos Mimi, szutykos Lica! Malacok vagyunk!"

A felnőtt módra ülésen kívül a felnőtt kaják is tetszenek Miminek, persze ezekből nem jut be értékelhető mennyiség, de azért élvezi: a sláger a kenyér, de volt már nyaralás alatt kínunkban lasagne is, valamint fagyi, aminél kifejezetten hisztizett a folytatásért. A mai meglepetés meg a szőlő volt, megkaparintott néhány szemet, szétnyomta a tetejét, kiszipkázta a belsejét és kiköpte a magokat, profi volt!  A mai nap a fogak napja is volt, Mimi 2. és Lica 20., azaz a nagykisasszonynál teljes a tejfog-kollekció!

Lica új trükkje, ha valamiért rászólok: angyali arccal megkérdezi: "Anya, szeretsz?" Na hogy lehet így fegyelmezni?

Gombokat rakosgattunk, Lica egyszer csak sürgetően rákezdi az "Egyél libám, egyél már!" dallamára: "Tegyél, anyám, tegyél már!" :)

Végre újra beindult a Ringató foglalkozás is. Nagyon furcsa volt, hogy már messze nem Mimi a legkisebb, Lica pedig a második legnagyobb volt. A nyári szünet alatt Lica nem felejtett, emlékezett rá, hogy ő mindig rögtön Erzsi néni ölébe pattant, most is ezzel kezdte. De amilyen lelkesen szalad, olyan faarccal tűri végig, hogy Erzsi néni játsszon vele, nincs egy csepp mosoly se. De aztán egyszer visszaszaladt hozzánk, hogy Mimivel táncoljon, az volt ám az olvadozós jelenet!